A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

X. A nagybirtokkormányzat jellemzése

A nagybirtoknak jelentős érdekei fűződtek ahhoz, hogy tájékozva legyen az ország és a megye dolgairól. Az Esterházy és a Károlyi birtokok testületi szervei az országgyűlés munkáját is figyelemmel kísérték. Az Esterházy hercegi hitbizomány az ügyészt és a levéltárost küldte az országgyűlésre. Nagy gondot fordítottak a megyegyűléseken való részvételre, elsősorban az adókivetés miatt. Az uradalmakra a megyegyűléseken egy összegben kivetett állami és megyei adót a tisztiszék bontotta le a községekre. A kivetés alapjául szolgáló összeírást uradalmi tisztek készítették. Az adót vagy a falusi bíró és esküdtek, vagy nagyobb uradalmakban a tisztek szedek be. A hátralékot nem a megyének, hanem az uradalmi vezetésnek jelentették. A beszedett adót egy összegben fizették be a megyei pénztárba. A nagybirtokkormányzat kapcsolata más közigazgatási szervekkel nem annyira a kormányzatból, mint inkább a birtokos közéleti funkcióiból következett. Ahol pl. a birtokos örökös főispán volt, ott az uradalmi hivatalok a funkcióval kapcsolatban leveleztek a helytartótanáccsal és más hatóságokkal. Figyelemmel kísérték viszont az uradalmakra vonatkozó hatósági intézkedéseket. Ezt egyrészt ágensek, másrészt az írott jogszabályok beszerzése útján tették. A Festetics levéltárban fennmaradt az a másolati könyv, amelybe az igazgatóság a közérdekű - a közrendre, közbiztonságra vonatkozó - rendelkezéseket bejegyezte. A Károlyiak nagykárolyi központi uradalmában őrizték a kancellária, a helytartótanács és haditanács határozatainak másolati könyvét. A nagybirtok ügyeinek előmozdítására igyekeztek jó kapcsolatot tartani a közigazgatási szervek tisztviselőivel. Az adókon kívül — szükség esetén - az uradalmak közvetlen katonatartással, beszállásolással is tartoztak. Ennek nyilvántartása, szétosztása, a felmerült panaszok orvoslása a birtokkormányzat feladata volt. A tiszttartók év végén számot adtak a falvakra kivetett és teljesített katonatartásról. De közreműködött a birtokkormányzat a katonafogásban, újoncállításban is. A tisztiszék a katonának adást büntetésként alkalmazta. A nemesi felkelések katonáit az uradalmak zsoldért állították. Két nagybirtok - az Esterházy hercegi és a Károlyi - saját költségén létesített és tartott fenn katonaságot. Az Esterházy hercegi hitbizományban pl. 1734-ben állítottak fel egy 100 fős zászlóaljat, amelynek fenntartása évi 4266 Ft készpénzbe került. A katonaságot a kismartoni gazdasági bizottság felügyelte. A Károlyi ezred irányítását maguk a Károlyi grófok tartották kezükben. Az ezredet 1734-ben Károlyi Sándor alapította. A földesúri hatalom kiépülése és megszervezése a falusi önkormányzat válságát hozta. A földesúr tudomása nélkül semmi sem történhetett a faluban, akaratának az uradalmi tiszteken és a községi elöljárókon keresztül érvényt szerzett. Mindez azt eredményezte, hogy a falusi igazgatás egyre inkább a földesúri érdekek képviselője, kiszolgálója lett. A XVIII. század közepétől figyelhető meg, hogy az uradalmak három—négy jelöltet állítottak, akik közül a falu lakossága egyet bíróvá választhatott. Ez a gyakorlat került be Mária Terézia Urbáriumába is. A bíróválasztás felügyelete, a megválasztott bírák megerősítése a tisztiszék, a gazdasági bizottság feladata volt. A helyettes bírót ugyancsak három uradalmi jelölt közül választották. Egyedül a négy—nyolc községi esküdtet választották előzetes jelölés nélkül. A községi igazgatás többi tagja — beleértve a jegyzőt is — az uradalmi konvenciós jegyzékeken szerepelt. A községi elöljáróság — elsősorban a bíró és a jegyző — amellett, hogy a közigazgatás alsó fokú végrehajtó szerve volt, beszedte a földesúri szolgáltatásokat, adókat, beosztotta és kiparancsolta úrdolgára a jobbágyokat, és közreműködött a községnek átengedett földes-