A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
mert 1780 májusában újból bizottsági ülés előtt volt a Torday-porció megvétele. s06 A lajtapordányi malmot 1755-ben 5500 Ft-ért, valamint évi 30 Ft díjért és 25 mérő gabonáért a benne dolgozó molnármester és felesége vették meg. A szerződést, a bizottság jóváhagyása után, a levéltárban helyezték el. 507 A következő évben a commissio tudomására jutott, hogy a Vas megyei Pusztasópuszta a szomszédos Niczky uradalommal rétet cserélt. „Ez az uradalomra nézve káros lehet. Ezért a felügyelő a helyszínen vizsgálja meg a cserét" — mondta a bizottság. 508 A Kismarton város és a hercegi uradalom közötti 1757. évi transactiónál jelen volt, a levelet lepecsételte, az alispán is. 509 A következő évben a Tasspuszta megváltására vonatkozó iratokat vizsgálta meg a bizottság. 510 Az uradalomhoz tartozó földek eladásával a Batthyány, Festetics tisztiszékek és a cenki bizottság is foglalkozott. 1738-ban pl. a Vas megyei Csencsen eladtak egy uradalmi szőlőt, melyet a vevő nem vett át. Ebből az uradalomnak kára származott, mivel robottal kellett azt megműveltetnie. Időközben a vétel semmis lett, a jobbágyok - a németújvári tisztiszék rendeletére — kártérítést kaptak a végzett robotért. 511 1765-ben Kiskanizsán adott el házhelyeket az uradalom. A nagykanizsai tisztiszék mindazokat beidézte, akik a vételárral hátralékben voltak. „Ha nem fizetnek, megveheti más szabadon az uradalomtól ugyanazt a házhelyet." 512 1804-ben a cenki bizottság megengedte özv. Liebl Ferdinándné hidegségi lakosnak, hogy az uradalomtól vett házban benn maradhasson, ha legalább a fél vételárat kifizeti. 513 1826-ban a keszthelyi Directoratusnak, mint szomszédnak, ajánlotta özvegy Bercsényi Istvánná azt a földet, melyet férje 85 000 Ft-ért vett. Kérte a Directoratust, hogy — tekintettel árváira — többért vegyék meg. 514 A földesúri joghatóság alatt álló ház, szántó, rét, szőlő eladásához, cseréjéhez uradalmi engedély kellett. Már 1712-ben azt olvashatjuk a pannonhalmi főapátság utasításában, hogy „szőlőt eladni az uraság híre nélkül tilos. A levelet a tiszttartónál be kell mutatni, a pecsétért és aláírásért 50 d-t fizetni." 515 Hasonlóképpen intézkedett az 1731. évi locsmándi instrukció is. 516 1757-ben a kismartoni bizottságnak jelentették, hogy a bittsei Bohacsek Mihály mala fide engedély nélkül birtokolt egy telket. Az úriszék már döntött, hogy a jogos tulajdonos kapja meg az ingatlant, Bohacsek azonban nem volt hajlandó sem a telket elhagyni, sem a pénzt visszavenni. A bizottság utasítására a telket elvették tőle, a pénzt - amit nem fogadott el - a turzovkai templom építésére fordították. 517 A károlyi bizottság 1760-ban az ügyészt, a városi bírót, négy tanácsbelit és egy kőművest küldött Szaplonczay János „törvényesen elfoglalt házához, hogy a falakat 506 P 108. Fasc. B.No 30. etNB.1754. okt./21.; P 162. Prot. Kismarton, 1780. máj./3. 507 P 108. Fasc. B. No 30. et NB. 1755. dec./5. 508 P 155. Bizottság, II. k. 1756. máj./13. 509 Uo. III. k. 1757. márc./l. 510 Uo. 1758.máj./34. 511 P 1322. Tisztiszék, 1738. dec. 23./4. 512 Uo. 1765. nov. 14./13. 513 P 623.Gazd. biz. 1804/33. 514 P 279. Iratok, 304/1444. 1826.nov.28 . 515 Récsey 55-56. 516 Locsmánd 169. 517 P 108. Fasc. B. No 31. et NB. 1757. aug./26.
