A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
volt a leggyakoribb. Az 1719-ben Alsólendvának adott instrukció felhívta a tiszttartók figyelmét, hogy a magtalanul elhalt jobbágy „ingó és ingatlan értékeire tegyék rá a kezüket. Hites személyek előtt írják össze és azonnal tudósítsák az uraságot." 324 A locsmándi utasítás az öröklést a Hármaskönyv szerint szabályozta. 325 A dombóvári uradalomban a bírónak 50 Ft büntetés terhe mellett jelentenie, a tiszttartónak 30 Ft büntetés terhe mellett jegyzőkönyveznie kellett a háramlást. 326 A prímási uradalmakban a háramlást ugyancsak a tiszttartónak kellett hűségesen jelentenie. Az így befolyt pénzekből ötödrészt kapott. 327 A Forgáchuradalmakban az eltitkolt háramlás bejelentői — a kilenced levonása után — a vagyon harmadrészét kapták. 328 Az esztergomi tisztiszék 1732 és 1848 között rendszeresen foglalkozott magszakadási ügyekkel. 329 A kérdés nem teljesen egyértelmű: legújabb kutatásaim ugyanis arra utalnak, hogy a nagybirtok — esetleg az országos gyakorlattól eltérően — maga szabályozta a jobbágyi öröklést. N. Kiss István mutatott rá arra, hogy az örökösödésnél eléggé szabadon érvényesült a jobbágy gazdasági jogköre, hiszen elismerték az oldalág örökösödési jogát is. Számos esetről tudunk, mikor a földesurak elhalt jobbágyaiknak távoli vidékre szakadt hozzátartozóit hazahozatták örökségük elfoglalására. 330 Erre a legjobb példa az Esterházy hercegi hitbizomány, ahol 1748-ban — a herceg nevében - a kismartoni bizottság szabályozta a jobbágyok öröklési rendjét. Eszerint a jobbágy mindkét nemű gyermekei közül az elsőszülött örökölt. Háramlás esetén — „habár az ország törvényei szerint jogunk lenne azt magunkhoz vonni" —, mondja a szabályzat, a rokonok negyedíziglen örököltek. A házastársak vagyona, ha házassági szerződésüket házasságkötéskor az uradalmi hivatalban jóváhagyatták, egy év és egy nap eltelte után közös, kölcsönösen örökölhető lett. 331 1752-ben pl. örökös nélkül halt meg egy Homoki nevű kapuvári jobbágy. Végrendeletileg minden vagyonát — egy házat és telket — a feleségére hagyott. A tiszttartó az egészet háramlásnak minősítette, ami ellen az özvegy a bizottságnál tett panaszt. A határozat szerint a ház az övé lett, a földet az uradalom kapta. Mikor öt év múlva az özvegy meghalt, házát elárverezték, a vételárat az uradalmi számtartó vételezte be. 332 Ezt a meglehetősen liberális öröklési rendet Esterházy Miklós herceg - az úrbérrendezés által okozott zűrzavarra hivatkozva — 1774-ben megszigorította. Megszűnt magszakadás esetén a rokonok, valamint a házastársak kölcsönös öröklési joga. Maradéktalanul a Hármaskönyv fenti címét érvényesítették: a magtalanul és végrendelet nélkül elhalt jobbágy teljes ingó és ingatlan vagyona a földesúrra szállt. 333 A kismartoni bizottság 1781-ben 30 Ft háramlást engedett elPetsdorfer Borbálának, mivel az testvérét - aki után örökölt — gyermekével együtt három évig tartotta. 334 1784-ben az 324 325 326 327 328 329 330 331 332 33 3 334 Merényi 1895. 339. Locsmánd 169. Merényi 1898. 89. Arch. saec. Prot. No 27. Z. Urbárium 1754. pag. 60.;No 29. AA. Urbárium 1765. pag. 71. P 1882. 1834. jan. 1./22. Arch. saec. Jur. Titulus V. N. Kiss 121. összehasonlításként lásd: Tarkányi Szűcs; Berlász 17.; Tholt 34. P 108. Fasc. E. 1748. ápr. 4./46., 1757. ápr. 14./48. P 108. Fasc. B. No 20. etNB. 1752. ápr./4.; P 155. Bizottság, III. k. 1757. márc./19. P 108. Fasc. E. 1774. máj. 18./50. P 162. Prot. Kismarton, Fasc. 2. 1781. aug./46.
