A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
meg is verte. Alperest a sessio elé idézték, de nem jelent meg. Távollétében 12 botra ítélték és az uradalmi hajdúval figyelmeztették: bátyja vallomása alapján jobb ágyrészét elveszik és másnak adják. Ugyanakkor tett panaszt Kiszely András hrisóci jobbágy felesége a sógora ellen, aki a közösen használt rézüstöt nem adta oda neki, sőt amikor kérte, megverte. Alperes megérdemelt büntetésként, mások példájára, 12 botot kapott. 310 Az 1830. márciusi mándoki Forgách tisztiszék tárgyalta Mónus János zsurki lakos ügyét, aki januárban egy lakodalomban kis pisztollyal lövöldözött. Ennek során Pótsik János hüvelykujját ellőtte. A tisztiszék — „a hiteles vizsgálat alapján" — arra az álláspontra helyezkedett, hogy „tettét nem szándékosan követte el, habár ital közben lődözni a legvétkesebb vigyázatlanság". Rabságának beszámításával 40 botra, 7 Ft 30 kr költségmegtérítésre, 25 Ft kárpótlásra és külön az orvosi költségek megtérítésére ítélték. Ugyanezen ülés előtt szerepelt More István pálcái lakos panasza Szűts Gábor ellen, aki őt a kocsmában baltával jobb vállán „igen sérelmesen megvágta"- Alperes azzal védekezett, hogy mások ingerelték, unszolták. A szék ezt nem fogadta el, 30 botra ítélte. Előzőleg a felek már megegyeztek az orvosi költségekről és a fájdalomdíjról. 311 Az 1830. júliusi tisztiszéken jelentették a pálcái bírák, hogy Kántor János, a volt dinnyecsősz, akinek helyébe a község Tóth Pétert fogadta fel, utódját baltával megtámadta, fejbe verte, földre tiporta. Tóth a sessiónak bemutatta bevert, megsebzett fejét. Kántor 2 Ft fájdalomdíjat fizetett. Két pálcái tett panaszt Gáty József és fiai ellen, „kik pünkösdkor a csapszékben versengést és civakodást kezdtek". A három tanú vallomásából kitűnt, hogy pünkösd harmadnapján - mely már nem volt ünnep — a panaszosok a csapszékben gyűltek össze ünnepelni. Italozás, „lárma és káromkodás közepette összeverekedtek, egymás ruháját szaggatták, képeiket összevérezték"- Az ügy érdekessége, hogy a felperesek — miután a verekedést ők kezdték — 16, az alperesek viszont csak 12 botot kaptak. 312 Viszonylag kevés adatom van a hatalmaskodási és az ebből adódó kártérítési ügyekről. Ebből az a következtetés vonható le, hogy ezeket nagyrészt az úriszék intézte. Néhány kártérítési üggyel azonban a tisztiszékek előtt is találkozunk. 1748 októberében pl. a Csákyak Szőlőskén tartott tisztiszéke a csőszök szőlőjéből kárpótolta a helybelieket, akiknek sertését a szőlőcsőszök meglőtték. 313 1760-ban Columban János — egy telekvita miatt — megkötözte Hercz Tivadar csányi jobbágyot, „amivel violentiát követett el". A károlyi gazdasági bizottság kötelezte, hogy a jobbággyal egyezzen meg. „A Károlyi jószágban ne tegyen több violentiát, mert pert kezdenek ellene." 314 1807-ben a Máriássy család ülésén szerepelt a pórácsi lakosok elleni panasz, akik egy káposztaföldet, valamint egy lennel és vad ciklámennel bevetett földet 15 lóval letapostak. Az ügyet a helyszínen a családigazgató vizsgálta meg. 315 1810-ben a sörfőző panasza szerepelt a kluknói tisztiszék előtt. A bányaművelők ugyanis a neki konvenció szerint járó rétet tönkretették. Az ülés a kárt értékelte, illetve megfizettette alperesekkel. Ugyanakkor az uradalmi hajdú által figyelmeztették a zsakaróciakat: állataikkal ne tegyenek kárt a kluknóiak rétjeiben, szántóiban. Az 310 P 74. Tisztiszék, 1829. márc. 29./19., 20. 311 P 1882. 1830. márc. 20./4.. 7. 312 P 1882. 1830. júl. 11./3., 5. 313 P 74. Tisztiszék, 1748. okt. 24. 314 P 397. A/l. 1760. jan. 15. 315 P 491. 1807. jan. 19.