A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

perek a feudális törvénykezés bonyolult útvesztőin kanyarogtak, a birtok- és határhasználat rendje lényegében nem sokat változott.

182 Eckhart munkájából tudjuk, hogy az irtásföldek, irtványok megadóztatása és a majorsági földekhez való kapcsolása többnyire úriszéki ítélet alapján ment végbe.

183 1774-ben pl. Esterházy Miklós herceg szarvkői jobbágyaitól helybeli székén követelte és kapta meg a bizonyos munkájuk fejében addig általuk használt irtványokat. A beruházásokat hajlandó volt nekik megfizetni. 1788-ban a károlyiak központi tisztiszéke intette meg a fényieket: „. . .határaikat ne nyújtsák az uraság erdeibe. Ha az erdőn érik, kocsival együtt Károlyba hajtják be őket."

184 1808-ban a cenki bizottság több lakost azzal fenyegetett meg, hogy irtásaikat elveszik. Ezt hallván a több*iek, kérvényeket adtak be, hogy ők kapják meg azokat.

185 1810-ben a kluknói tisztiszék úgy rendelkezett, hogy minden faluban, ahol a helybeliek szántó- és irtásföldet bírtak, de az uradalomnak nem fizettek, a jövőben minden ötödik kévét az uraságnak adjanak.

186 1817-ben a balassagyarmati tisztiszék tárgyalta a bíró keresetét, akinek a határfelosztáskor kapott irtványföldjét „hatalmasan" elfoglalták. A bíróról lévén szó, az ülés az ügyészt és a tiszttartót küldte ki „a kívántató elégtételnek megszerzése mellett".

187 A következő évben a Csákyak tisztiszéke — a hajdú feljelentésére — három napi kézirobotra ítélt egy zsakaróci jobbágyot, aki a legeltetésre kijelölt legelőből egy darabot szántó céljára kiirtott.

188 A földesúri és parasztbirtok egybekapcsoltsága, a közös legeltetés és erdőélés tarka bonyolultsága — ami a robotrendszer fenntartását szolgálta, a községek határában fekvő majorsági birtoktagok bérmunkással való művelését akadályozta

189 — sok vita forrása volt. A kluknói tisztiszék 1788-ban pl. 10 helybeli lakost, akiknek 37 ökre az uradalmi erdő szélén legelt, ökrönként 30 kr-ra büntetett. Egy másik esetben sokkal magasabb, egy ökörért 2 Rft büntetést szabott ki ugyanez a szék.

190 1798-ban a csákvári fővadász nyújtotta be azoknak a jegyzékét, akik állataikat az uradalmi erdőben legeltették. 12 pálcával való megbüntetésüket a tisztiszék a tiszttartóra bízta. A büntetés csak a jobbágyokat sújtotta, az árendásokról és konvenciósokról külön intézkedtek. Ugyanebben az évben 26 oroszlányi jobbágy 40 ökre és 36 lova legelt a pagonyban. Egy-három napi robottal büntették őket.

191 A kluknói tisztiszék 1810-ben a bányaréten legeitetőket 1—4 Rft ra büntette. A községi bírót és esküdtet küldte ki az erdei hajdú elleni vizsgálatra, aki két ökröt az uradalmi erdőbe hajtott.

192 1813-ban Györkő István csokonyai jobbágy két marháját a pásztor az uraság tehenei között kapta. Ezeket elkobozták és eladták, a vételárat a pásztorok tették zsebre. Györkő a cenki bizottság előtt kereste igazát; követelte az állataiért kapott pénzt. A bizottság a pásztor konvenciójából fizettette ki a pénzt, mivel ő is tudott a közös legeltetésről. Felhívták a tisztek figyelmét „. . . ügyeljenek a pásztorra, és ha még 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 Szabad 258. Eckhart 164. P 397. A 5. 1788. febr. 29./4. P 623. Gazd. biz. No 1808/505. P 74. Tisztiszék, 1810. jún. 17./3. P 1769. Tisztiszék, 1817. jún. 29./7. P 74. Tisztiszék, 1818. febr. 15./10. Az irtványokról lásd bővebben: Soós Imre. Szabad 256. P 74. Tisztiszék, 1788. szept. 27./19., nov. 16./24. P 187. 1798. jan. 22./779. P 74. Tisztiszék, 1810. júl. l./4.,aug. 26./1.