A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
A szék utasította a tiszttartót: mindazokat büntesse meg, akik ezt tették. Megintették a lakosokat, hogy egy héten belül fizessék meg a tizedet. Ugyanebben az évben a plébános panaszára Folkmáron folyt vizsgálat Lénárt András hámori jobbágy ellen, „ki őt a tizeddel megcsalta". 175 1818-ban a zsakaróci plébános panaszára egy jobbágyot — tanúk meghallgatása után — tized megtagadásáért in exemplum 12 bottal büntettek. 176 Korszakunk végén egyre nagyobb számban találkozunk az ún. kibecsült et ési eljárással, az úri és közterhek viselésére elégtelen jobbágy vagyonának kényszereladására. Az eljárás megkezdését a tisztiszék kezdeményezte és rendelte el. Ennek során a szék gyakran fordult imperativ hangsúlyú határozattal az úriszékhez, hiszen az erőviszo nyok ezt lehetővé tették: ítéletmondó tagjai az uradalmi tisztek közül kerültek ki. A tisztiszéknek a kibecsült et ési eljárás további szakaszában is fontos szerepe volt. A tatai tisztiszék mérlegelte pl., hogy a Lénárt János boglári jobbágy ellen indított eljárásban jómódú apósának jótállását elfogadják-e. 177 A XVIII. század végén indultak az úriszék előtt azok az úrbéri perek, amelyek a parasztság földtől való megfosztásának fokozódását mutatják. 178 Az ügyek egy része — nem tudni milyen meggondolás, talán inkább a szokásjog alapján - a tisztiszékek vagy a bizottság elé került. 1782-ben a döbröközi jobbágyok tettek panaszt az új bérlő ellen, ki a völgyben fekvő rétjeiket, melyeket eddig mint házhoz tartozókat bírtak és szolgáltatásmentesen használtak, lekaszáltatta. A kismartoni bizottság döntése: káros, ha a jobbágyoknak ilyen tulajdona van az uradalmon belül. 1784-ben a hercegi hitbizomány területén napirenden volt a jobbágytelken kívüli telekállomány felülvizsgálata, amely után díjat vagy bért nem fizettek. A tisztiszék földbért szabott ki, „de az uradalom azzal is jól járna - mondták —, ha a telkeket házhoz tartozókna 1, minősítenék és kilencedet szednének utánuk". Ugyanebben az évben a tengődiek bizonyos korábban birtokolt telkeket - melyeket elvettek tőlük - visszakértek. 179 1817-ben a kékkői számvevő jelentette, hogy a helybeliek az uradalmi réten át utat csináltak, keresztüljártak. A tisztiszék utasította az uradalmi ügyészt és a tiszttartót, hogy „a vétkeseket fenyítsék meg. A jövőre nézve a lakosokat az efféle kártételtől keményen tiltsák el." Felsőesztergály helységben a divényiek foglaltak el néhány fundust. „A hiba helyrehozására" a kékkői tisztiszék két uradalmi ügyészt küldött ki. A kisújfalusi bírák és szabadosok amiatt tettek panaszt, hogy szőlőiket rongálták, pusztították, elfoglalták. Elégtételt és jobb rendtartást kértek a kártevők ellen. A balassagyarmati szőlősgazdák viszont az ispánt panaszolták be, aki szőlőik határát csorbította. 180 Az 1820-as évektől kezdve megszaporodtak a birtokperek, amikor a gabonakonjunktúra elmúltával a földesurak nagyobb legelőterület megszerzésére, illetve a jobbágyoktól lehetőleg függetlenebb gazdálkodás kialakítására törekedtek. 181 Az 1836 utáni elkülönözési és tagosítási eljárásokat az uradalmak mértéktelen kapzsisága akadályozta. A 176 74> Tlsztisz ék, 1810. szept. 16./4., szept. 23 19 ÍZ! Uo.1818.aug . 30./55. V Szabad 142-143., 147. t ™ Mérey Klára 1962. 111. 180 l }%lk^}K^* 0 J}> 1782- nov./31.;Prot. Esterháza, 1784. júl.,/19 58 isi P 1769-Tisztiszek, 1817. jan. 29./3. 5 12-13 161 Mérey Klára 1915. 36. "
