A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
gondatlanság, mert a hideg miatt úgysem maradnak életben." 164 1829-ben a tatai tisztiszék büntetést szabott ki a helybeli és szomódi jobbágyokra, mivel „az uradalmi réteket rosszul és felületesen kaszálták". Ugyanez a tisztiszék megfizettette a 18 Ft-os kártérítést Farkas József szekeressel, aki a kezére bízott hosszú szekérláncot elvesztette. A szekeres hűséges szolgálatára hivatkozva kért kegyelmet, de nem kapott. 165 A kormányzati szervek ügyeltek a királyi és a földesúri szolgáltatások rendben és időben való teljesítésére. Az 1732. áprilisi németújvári tisztiszék - examinato negotio — utasította azokat a jobbágyokat, akiknek a szőlőhegyen házuk volt, hogy a jobbágyi kötelezettségeket, beleértve a katonatartást is, viseljék. 166 1743 júliusában a kismartoni bizottság kiengedte a börtönből azt az ozorai gazdát, akit az uradalom hátralék miatt már egy éve fogva tartott. A hátralék be nem hajtásáért, indokolatlan növeléséért a tiszteket tették felelőssé. A bizottság mérlegelte, hogy ilyen esetben a hátralékot ne a tisztek fizessék-e meg. 167 1754-ben foglalkozott a commissio Nagymarton községnek a volt tiszttartó elleni panaszával, aki 40 évig házai és telkei után sem királyi, sem uradalmi adót nem fizetett. 168 1757-ben Wurmbrand feketevárosi lakost — aki szőlője után nem akarta a közterheket viselni — végrehajtással, illetve azzal fenyegették meg, hogy az uradalom a szőlőskertet elveszi tőle. 169 1784-ben tárgyalta ahercegi bizottság, hogy miként lehetne azokat a véglesi jobbágyokat, akik jobbágytelken kívüli földdel is rendelkeztek, de utána földesúri terhet nem viseltek, fizetésre szorítani. Az ügy végül is a sedria elé került. Ugyanabban az évben a derecskéi jobbágyok panaszt tettek az uradalom ellen, mely tőlük még az 1777. évi bérleti díjat követelte. A hercegi bizottság két tagja vizsgálata és jelentése alapján úgy döntött, hogy sem magát, sem a herceget nem terheli az üggyel, vigyék azt az úriszék elé. 170 1829-ben a kluknói tisztiszék szólította fel egy zsellér özvegyét, hogy „mivel úrbéri házban lakik, teljesítse az ezzel járó kötelezettségeket". 171 Különös figyelmet fordított a tisztiszék a kilencedre és a tizedre. A tatai tisztiszék igen szigorúan büntette a bordézsmálás kijátszását, amelyre a parasztoknak a dolog természeténél fogva aránylag a legtöbb lehetőségük volt. 172 A balassagyarmati tisztiszék 1840-ben szigorúan megbüntette csábi jobbágyát, aki a szőlőjét a szüret előtt leszedte és hazavitte, „e képpen az uraságra eső dézsmával csalt". 173 A Kállay család 1796. júliusi ülése a nagykállói szállások után fizetendő tizeddel foglalkozott. Megállapította, hogy a tized beszedése nem volt kielégítő, ezért 6 lovaskerülő alkalmazását határozta el. Nekik kellett ügyelniük, hogy a jobbágyok ne vigyenek portájukra terményt vagy szénát, míg a tizedet ki nem vették belőle. A termést ebből a célból egy családtag írta össze. 174 1810-ben a kluknói alesperes a tisztiszék előtt tett panaszt néhány jobbágy ellen, akik a tizedköteles zabot a hegyről elhordták. 164 P 1322. Tisztiszék, 1813.febr. 2./25. 165 Szabad 229., 58. 166 P 1322. Tisztiszék, 1732. ápr. 2./2. 167 P 108. Fasc. A. No 3. 1743. júL/15. 168 P 108. Fasc. B. No 30. et NB. 1754. dec./6. 169 P 155. Bizottság, III. k. 1757. máj./7. 170 P 162. Prot. Esterháza, 1784. JÚ1./4., 58. 171 p 74 Tiszt i sz ék, 1829. márc. 8./5. 172 Szabad 206. 173 P 1769. Tisztiszék, 1840. nov. 11. 174 P 343. Családülés, 1796. júl. 30.
