A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

birtokos szemében a megyei szervek kötelező közreműködése volt. Az úriszéken döntő szerepe volt a megyének, amely a földesúri "bíráskodás testimonium legaléját biztosította. A XVIII. század első felében az úriszékeket teljes megyei asszisztenciával — gyakran az alispán jelenlétében - tartották.

16 Mária Terézia Urbáriuma szerint bírságot csak olyan úriszéken lehetett kivetni a jobbágyra, ahol a szolgabíró és egy esküdt is jelen volt.

17 Az 1773. évi királyi rendeletek tiltották, hogy az úri széktől fellebbezett perek elbírálásában olyan személyek vegyenek részt, akik a megtámadott ítélethozatalában is részesek voltak. Ez tulajdonképpen kizárta a megyei főtisztviselőket az úriszék tagjai közül. Ezért a század végétől kezdve az úriszék elnökeként táblabírók, megyei jegyzők, esküdtek, ügyvédek tűntek fel.

18 Annak a korábbi gyakorlatnak, hogy úriszékre városi polgárokat

19 vagy katonákat

20 hívtak meg, korszakunkban nyomát sem találjuk. A megyei tisztviselők nemcsak részt vettek az úriszéken, hanem az eljárásban is tevékenykedtek. Pl. 1757-ben a kismartoni bizottság előtt folyó Haffner-féle örökösödési perben az özvegy, illetve ügyvédjei az ügy érdemére nézve nem tettek bejegyzést. Ezért egy megyei esküdt „egyénileg kérdezte ki az özvegyet".

21 A következő évben a kismartoni úriszék eredeti iratait hiteles megyei pecséttel látták el.

22 Miként egyéb úrbéri vonatkozásokban, az úriszéki ügyekben is a megye, az uralkodó osztály intézménye volt a felügyeleti hatóság. A jogtörténészek azonban egyetértenek abban, hogy a megye csak ritkán és nem minden úriszékkel szemben egyformán lépett fel.

23 Vigyázott viszont arra, hogy a jobbágyok ellen indított vagyoni perek az illetékes földesúr úriszéke elé kerüljenek. Még abban az esetben is, ha idegenek a sedriánál keresték keresetüket, a megye az úriszéknek adta át.

24 Kivételnek kell tekintenünk a Máriássy családülés 1807. évi döntését, amely egy, a Szepes megyei szolgabíró által már megvizsgált és elkezdett ügyet a márkusfalvi úriszék elé utalt.

25 Sokkal gyakoribb volt ennek az ellenkezője, amikor valamely ügyet a szolgabíró vett kezébe. Ez történt pl. Kékkőn, több kártételi üggyel.

26 Kisebb családoknak ez könnyebbséget jelentett, hiszen a megye levette vállukról a bíráskodás terhét. Ezzel magyarázható, hogy a Máriássy család 25 darab fa ellopásáért a márkusfalvi harangozót a megyénél jelentette fel,

27 vagy hogy az úriszék előtt folyt ügyek revíziós fórumául a megyei bíróságot javasolta.

28 A nagy birtokkormányzat azonban tehernek érezte a megyei gyámkodást, és igyekezett szabadulni tőle. Eljárását beavatkozásnak minősítették és tiltották, hogy jobbágyaik a megyéhez forduljanak.

29 Természetesen ez a törekÎ

6 Varga 1958. 12. Eckhart 93. Degré 1961. 115-116.; Frank II. 24. Eckhart 28. Bónis 1962. 119. P 155. Bizottság, III. k. 1757. márc./13. Uo. 1758. máj./13. Eckhart 8.;

Degré 1961. 106. Degré 1961. 106. P491. 1807. jan. 19. P 1769. Tisztiszék, 1842. máj. 16. P491. 1843. jún. 20. P491. 1841. máj. 17. P 1882. 1830. márc. 20./3., 11.