A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

elvileg járultak hozzá, üres hely azonban a szegényházban nem volt.

280 1845-ben a tatai kórházban meghalt Czimpeliné, aki mint alamizsnás, évi 24Vft-ot kapott. A tóvárosi világtalan Őriné kérte, hogy vegyék fel a helyére. A tisztiszék állásfoglalásából kiderül, hogy évente kilenc alamizsnás kapott fejenként 24—30 (összesen 258) Ft-ot a kórházi pénztárból. Őrinével kapcsolatban az a döntés született, hogy a számvevő évente fizessen ki neki 30 Ft-ot, de maradjon a kórházon kívül.

281 A szegényházi elhelyezés mellett az uradalmak egyéb jótékonyságot is gyakoroltak. A kismartoni bizottság pl. 1743-ban — 30 Ft költséggel — az üvegesmester árváját taníttatta Pozsonyban apja mesterségére. 1743. júliusában az özvegy újabb 30 Ft-ot kért, hogy a gyereknek ruhát vehessen. A herceg szerint az uradalom érdeke, hogy a fiú egészségben szabaduljon, ezért engedélyezte a pénz kifizetését a főpénztárból.

282 1751-ben a keresztúri szegényeknek az uradalom ingyen tűzifát osztott. 1752-ben a kismartoni és lakompaki uradalmak jobbágyai, akiknek a tavaszi áradás kárt okozott, segélyt kaptak.

283 1760-ban a károlyi bizottság egy koldusasszonynak 10 sing (egy lepedőre való) vásznat, egy koldusnak fehér ruhát, egy másik koldusasszonynak fél-fél véka lencsét és borsót adott.

284 1804-ben a köröshegyi jégkárosult jobbágyok segélyt, a kövesdiek hitelben gabonát kaptak a cenki bizottságtól.

285 A kluknói tisztiszék 1810-ben alamizsna céljára két mérő gabonát engedélyezett. A gabonát a kasznár adta ki.

286 1814-ben a hódmezővásárhelyi gazdálkodó szék a szűkölködő helybeli és szegvári gazdák részére pénzért vett gabonát.

287 1827-ben *a károlyi tiszttartóság egy özvegyasszonynak 10 Ft alamizsnát határozott. Az igazgatósági ülés az összeget jóváhagyta és utalványozta.

288 1845-ben egy tatai telkes gazda özvegye az uraságtól 150 Ft kölcsönt kért, hogy „marhájától megfosztatván, újat szerezhessen be". A tiszttartó jelentése szerint azonban „marháját maga harácsolta el hitelbe. Mivel maga okozta, hogy marhája elveszett, nem érdemes a segítségre."

289 Az állatvész és -járványok az uradalmaknak sok gondot jelentettek. így érthető, hogy a birtokkormányzat állategészségügyi kérdésekkel is foglalkozott. 1746—47-ben a széleskúti jobbágyoknak nagy kárt okozott az állatjárvány, sok kiadásuk volt a megyei rendeletek végrehajtásáról. A kismartoni főszámvevő a kiadások megtérítését Sopron megyétől kérte.

290 1754-ben a kismartoni bizottság rendeletére, a vész miatt, az állatokat csak a köd felszállása után lehetett kihajtani. 1757-ben a pecsenyédi uradalom völgyfalui tehenészetében az állatvész után csak kevés tehén maradt meg. A megmaradtakat a keresztúri és a fraknói tehenészetbe hajtották.

291 1779-ben a keszthelyi tisztiszék elrendelte a beteges csikók megvizsgálását.

292 1810-ben a richnavai jobbágyok 280 281 282 283 284 285 286 287 288 289 290 291 292 P 74. Tisztiszék, 1810. jan. 1./7., máj. 13./2. P 187. 1845. ápr. 12./31. P 108. Fasc. A. No 3. 1743. júl/17. P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec/100.; No 20. et NB. 1752. jún./24. P 397. A 1. 1760. febr. 3., márc. 17-18. P 623. Gazd. biz. No 24., 227., 588. 1804. P 74. Tisztiszék, 1810. okt. 21./19. P 397. Gazd. szék. 1814. ápr. 9./24Ő. P 408. No 79. 1827. dec. 19. P 187. 1845. ápr. 12./33. P 108. Fasc. A. No 3. 1751. ápr./8. P 108. Fasc. B. No 30. et NB. 1754. okt.; No 31. et NB. 1757. jan./23. P 274. Lev. k. 1779. febr.