A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

kérték, hogy távolítsák el az övéik közül Medvecz Jakab takonykóros lovait, mert a többit is megfertőzik. A tisztiszék a beteg ló elpusztítását és a többi ló megvizsgálását tartotta szükségesnek.

293 1824-ben szabadult több évi raboskodás után a tatai várból Purik Jancsi. Kérte a tisztiszéket, hogy Tatán telepedhessék le. A szék úgy látta, hogy „korábbi rossz erkölcse megszelídült és jóra változott, a mellett a sertések gyógyításában hasznos szolgálatokat tett. Ha magát jól viseli, a lakás neki megengedtetik."

294 1826-ban gróf Festetics László rendelései között azt olvashatjuk, hogy „a zsitvai szelídés a büdöskúti vadmalacokat himlővel kell beoltani".

295 11. Árvaügy A jobbágyárvák sorsát Degré Alajos kiváló tanulmányaiból ismerjük. Nem szándékozván megismételni az általa elmondottakat, csupán arra utalok, hogy a jobbágy árvák gyámságával jogforrásaink Mária Terézia Urbáriumáig nem foglalkoztak. Az Urbárium viszont határozottan kimondta, hogy mint a bíráskodási jog, a gyámság, illetve az árvák védelme is a földesurat illeti. Ez a földesúri jog hasznot hajtó, akár a szeszfőzés vagy a magtalanul elhalt jobbágy vagyonában való öröklés. Az 1832—1836. évi országgyűlésen az úrbéri viszonyok rendezése kapcsán szabályozták a jobbágyárvák vagyonának kezelését is.

296 A joggyakorlat szerint, ha az elhalt jobbágy, zsellér árvákat hagyott hátra, a vagyont a kormányzati szervek megbízásából az uradalmi tisztek írták össze. Az Esterházy hercegi uradalmak a leltárakat jegyzőkönyvezték, árvakönyvet (Waisenbuch) vezettek. A németzsidányi árvakönyv (1752—1836) feltünteti az elhalt nevét, a halál dátumát, a hagyatéki leltárt. Először az ingatlan és ingó vagyont írták össze, ebből levonták az adósságokat (temetési költség, 1 Ft uradalmi, 1% vagyon- és 50 d irodai taksát). A maradvány megállapítása után az árvák felsorolása következett. Minden esetben feltüntették, hogy ki kapta meg őket gondozásra.

297 Az 1769-ben elhalt inotai Hamar Márton árváinak ingó és ingatlan javait pl. az uradalmi ügyész írta össze. A hagyaték egy „romladozott" házból, istállóból, osztás- és irtásföldekből, szőlőből állott. Az ügyész jelentéséhez mellékelve van a helybeli esküdtek becsülevele a 15 Ft értékű házról és a 8 Ft értékű istállóról. 1797-ben Botka Györgyné a veje után maradt árva unokájáról kért intézkedést a körmendi tisztiszéktől. A válasz szerint a leltárat már felvették, ezzel eleget tettek kérésének.

298 1809-ben a kluknói tisztiszék a tiszttartót küldte a Kiszely árvák 632 Ft értékű vagyonának összeírására.

299 A következő évben a bíró és az esküdtek jelenlétében a kasznár és a jegyző végzett összeírást. Az árvákról a tisztiszék a falusi bíró jelentéséből szerzett tudomást.

300 A Forgách uradalmakban az árvák vagyonát a tisztek lepecsételték, míg az 2y3 P 74. Tisztiszék, 1810. jún. 17./2. 294 P 210. 1824. júl. 17./16. *** P 279. Iratok, 1826. márc. 11-12./350-351. 296 Bővebben lásd:Degré 1977. 78-89.; Csizmadia 1976/A., 1976. 198. P 1816. 7. Az első árvakönyv 1631-ből a szalonaki uradalomból ismert. Varga 1958 156-157.; Degré 1977. 24. 1° P 707. Arvaügy,Fasc. 262. No 2. 1769. máj. 19.; P 1322. Tisztiszék, 1797. febr. 12./3. P 74. Tisztiszék, Fasc. 15. No 73: 1809. okt. 8./7. 300 Uo. 1810.júl. 15./2.,aug. 19./l.,nov. 18./3.