Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
egalább egy büntető tanácsot azonnal megalakított, s az június 23-án Toperczer Ödön másodalelnök vezetése alatt a fellebbezett büntető perek tárgyalásához valóban hozzákezdett. 148 A tanács június 23-ától június 30-áig összesen 6 ülést tartott, azokon folyamatosan ítélkezett, működéséről azonban csupán hiányos adatok maradtak fenn: a tárgyalásra kitűzött perek előre összeállított napi jegyzékei s egyetlen (a 6-ik) ülés jegyzőkönyve, valamint a hozott ítéleteknek — a régi curiai szokáshoz hasonló módon — kinyomtatott szövegei. Amennyire e rövid, egy heti idő említett töredékes anyagából megállapítható, az országos törvényszék az ítélkezésben az igazságügyminisztertől kapott (Vukovics által a fő törvényszékek közreműködésével kialakított) burzsoá-demokratikus elvek érvényesítését kezdte meg. 149 A június 30-i dátum a szabadságharc által létrehozott mindhárom felsőbíróság működésének végét, sőt létük megszűnését jelentette. A kormány által meghirdetett általános népfelkelés és keresztesháború miatt Vukovics, június 30-án kelt rendeletével, a hétszemélyes főtörvényszék, az országos törvényszék s a váltófeltörvényszék működését felfüggesztette: az ítélkezést eltiltotta, s utasította a három felsőbíróság elnökét, hogy az alelnökökkel együtt a kormányt „mindenüvé" kövessék, a bíróság tagjait pedig, eltávozásra feljogosítva, szabadságolják. 150 Az intézkedés további rendelkezésig szólt, hatálya azonban véglegesnek bizonyult: a Szegedre, majd Aradra menekült kormánynak a felfüggesztést visszavonni, a bíróságok újraalakulására az utasítást kiadni többé nem volt lehetősége. A bíróságok tagjai tehát szétszéledtek, csupán a hétszemélyes főtörvényszék és az országos törvényszék elnökeinek szegedi tartózkodására s ottani (úgy látszik, néhány mellettük maradt alkalmazottal végzett) valamelyes tevékenységére van adatunk, ezek is részben indirekt adatok. így pl. az országbíró volt titkára s egyben az országbírói hivatal kiadója 1852ben beszolgáltatott a — mint látni fogjuk, fennmaradt — curiai levéltárba egy polgári pert, melyet az igazságügyminisztérium Szegeden, 1849. július 15-én, a hétszemélyes főtörvényszék új eljárása végett Perényi elnökhöz áttett. 151 Másik adatunk hasonló természetű: eszerint Nagy Károly, az országos törvényszék volt elnöke, 1849. november 8-án harkácsi birtokán (Gömör megyében) kelt iratjegyzékkel a cs. kir. hatóságoknak 14 polgári és büntető pert küldött be, melyek az országos törvényszék felülvizsgálata végett 1849 júliusában, Szegeden, „néhány törvényhatóságoktól" hozzá beérkeztek, s melyek ez ideig nála maradtak. Végül megemlíthető, hogy a kir. táblának az országos törvényszék által továbbvezetett s véletlenül fennmaradt postakönyvébe július hónapból, július 8-áig, 4 (megyéktől beérkezett) iratot jegyeztek be, tehát bizonyára Nagy Károly mellett is maradt legalább valameddig s legalább valamelyes hivatali személyzet. 152 A szabadságharc felsőbíróságairól további adatunk nincs. Ismerve a kormány Aradra menekülése után ott kialakult helyzetet, bizonyosra vehető, hogy a fő tör148 Min. It. Ig. min. Eln. 1849: 3330-E.662. 149 A hat ülésről készült feljegyzések Prot. tab. reg. 1849. évi kötetében, az ítéletek szövege Sententiae 23. cs. 1849. év palliumában. A fennmaradt adatokat büntetőjogi szempontból kiértékelte Sarlós 263 — 269. 150 A rendelet fogalmazata Min. U. Ig. min. Állad. titk. oszt. 13. cs. 1849: 3329 (megjelent Közlöny 1849. júl. 1. 646.) 151 Corresp. 8. cs. Lt. 1852: 541. i > 152 Corresp. 7. cs. Lt.-Kiadóh. 1850: 111. Postakönyvek 1848/49. évi beérkezett iratok feljegyzési ívei.
