Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
vényszékek vezetőinek, ha követték is a kormányt az említett rendelet szerint, Aradon már tennivalójuk nem volt, az adatok hiánya részben feltétlenül innen ered. A fegyverletétellel a magyar államapparátus utolsó, formálissá vált keretei is felbomlottak, amikor tehát a megszálló hadsereg főparancsnoka, Haynau táborszernagy, 1849. november 10-én a magyar bíróságok egész szervezetét feloszlató — november 3-án kelt — császári elhatározást kihirdette, az már az eltűnt felsőbíróságokra nézve csak elvi jelentőséggel bírt. 153 5. A CURIA RÉSZLEGES (IDEIGLENES) VISSZAÁLLÍTÁSA, MAJD ÚJABB MEGSZÜNTETÉSE AZ ABSZOLUTIZMUS KEZDETÉN (1849-1850) Az 1849. november 3-án kelt császári rendelkezés a magyar jogszolgáltatásnak az oktrojált alkotmány szellemében végrehajtandó teljes átalakításához az utat megnyitotta. A kitűzött célt megvalósító intézkedések részletes kimunkálása s a tervek kivitelezése azonban, természetszerűleg, különböző nehézséggekkel járt, s hosszabb időt vett igénybe. A régi szervezet lerombolása s az új kiépítése így időleges vákuumokat hozott létre, melyeket az uralomra jutott idegen államvezetésnek át kellett hidalnia. A kialakult helyzet, a rendszer kezdeti nehézségei viszont tárgyunkra nézve új fordulatot hoztak: a Kossuth és Vukovics által megszüntetett régi curia részleges újjáéledését eredményezték. A tényleges feloszlatás alól ugyanis egyes, legszükségesebbnek ítélt alsó fokú jogszolgáltatási szervek 154 — addig, míg az új cs. kir. hivatalszervezet létrejön — ideiglenes felmentést kaptak, s ez a gazdasági élet számára különösen fontos kereskedelmi- és váltóbíráskodás terén magasabb fórum lételét is megkívánta. 155 A volt kir. curia három intézménye közül tehát a váltófeltörvényszék az 1849. év végén (legnagyobbrészt a régi curiai személyzettel) újjászerveződött, s előbb Derra Miklós volt váltótörvényszéki bírónak, majd Zsoldos Ignácnak, a régi váltófeltörvényszék alelnökének, mint ideiglenes ügyvezetőnek irányítása alatt ismét működni kezdett. 156 Ez, a terveknek megfelelően, addig folytatódott, amíg a Pest-kerületi cs. kir. főtörvényszék — Oberlandesgericht —- felállítása, illetőleg a (felülről lefelé épülő) cs. kir. bírósági szervezet 153 Landesgeaetz- und Begierungsblatt für das Kronland Ungarn. 1850. 1 — 7. A császári elhatározás a Magyarországon felállítandó új bírósági szervezetet közli, a régi bíróságok megszüntetését kifejezetten nem mondja ki, de a rendelkezésre az egykorú hivatalos iratok állandóan mint a „megtörtént feloszlatás"-ra („die faktisch erfolgte Auflösung der früher bestandenen Gerichtsbehörden") hivatkoznak. Abs. It. Geringer ált. 1850: 244. A rendeletre a szakirodalom is ugyanezzel a kifejezéssel szokott utalni. 154 Köztük pl. a magyar kormány által is meghagyott első fokú váltótörvényszókek. 155 Mint fentebb láttuk, a váltóbíróságok működésének fenntartására (a háború miatt pangó gazdasági élet felélénkítésének kimondott céljával) már az 1849. óv első hónapjaiban nagy figyelem irányult. A kapitalizálódás előhaladását mutatja, hogy az ítélkezési vákuumot ez az ágazat kevésbé bírta el, mint a polgári bíráskodás egyébként vagy a büntető jogszolgáltatás. 156 A váltófeltörvényszék iratanyaga, mint már említettük, elpusztult, csak néhány iktató- és mutatókönyve maradt fenn, így az 1849. évi kötet is. A visszaállított váltófeltör vónyszékről (provisorisches WechselAppellations-Gericht) Abs. It. Geringer ált. 1850: 27, 244, 826, 2308. A pesti elsőfokú váltótörvényszék hasonló folyamatos működéséről Abs. U. Geringer ált. 1850: 8770, 9583.
