Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

tétében a curia, a nádori főtör vény szék s a személynöki szék visszaállítása miatt, József-kori kizárólagos fellebbviteli fórum jellegét elvesztette is, a büntető bíráskodás terén azt a fenti törvény szerint megnyerte. Ha nem is minden ügy — a nem nemesnek csak a legsúlyosabb ügye — kerülhetett elébe, de (a jász-kun perek kivételével) minden fellebbezhető büntető per kizárólag curiális bíróságon dőlt el, s halálos vagy azzal egyenlő súlyú büntetést (a mondott kivétellel) végső fokon csak curiális bíróság hozhatott.

6 A törvényben ugyan nincs szó róla, de a tárgy szerint meg kell említenünk, hogy Józsefnek az a rendelete is érvényben maradt, hogy a halálra ítéltek védői (jobbágyok esetében a szegények ügyvédői) kegyelemért tartoznak folyamodni a királyhoz, illetőleg a kancelláriához.

7 A büntető bíráskodással kapcsolatban az 1790/1. évi törvényhozásnak még két alkotása kíván említést: a tortúrát továbbra is eltiltó 42. te, valamint az 56. te, mely a felségsértés és a hűtlenség eseteiben való ítélkezést — a Habsburgok által a magyar jogszolgáltatástól kétszáz éve elvont ügykört — most első fokon a királyi táblára, másodfokon a hétszemélyes táblára ruházta. Ez nemcsak a curia hatáskörének kiterjesztése szempontjából lényeges — az említett majdnem kizárólagos fellebbviteli hatáskör a büntetőbíráskodásban a hétszemélyes tábla számára ez által még jobban kiszélesedett — hanem végre kiküszöbölte a rossz emlékű delegált bíráskodást, mely a XVII. század amúgy is komor arculatának oly sötét vonásokat adott, s mely a XVIII. század folyamán sem szűnt meg, sőt melyhez a jogot a maga számára II. József is fenntartotta.

8 — Mint a magyar jakobinusok néhány év múlva tárgyalásra került perei, majd Kossuth, Wesselényi s az országgyűlési ifjak perei megmutatták, az uralkodónak különleges bíróságra már nem volt szüksége, rábízhatta a főben járó politikai pereket a kir. curiára, mely ez ügyekben törvénytelen elődeinél nem kisebb keménységgel s hozzájuk hasonló aulikus buzgalommal járt el. A felségsértésről és a hűtlenségről intézkedő fenti törvényekkel a kir. curia eddig legszélesebb büntető hatáskörét érte el (ez a korszak végéig, az 1848. évi átalakulásig többé már nem is módosult).

9 A törvénycikk főleg a kir. táblát érintette, mely József reformjai után régi állapotába visszakerülve, ismét vegyes fokú bíróság lett, s a politikai perek most — régen kialakult, az 1724. évi újjászervezés óta eddig nem változott — elsőfokú hatáskörét bővítették ki. Az 1790/1. évi átalakulás egyébként a kir. táblának az 1780. évi viszonyokhoz képest fellebbviteli hatáskörét is kiterjesztette, amennyiben több, a Novus Ordo alatt ide 6 A nádori, illetőleg kir. helytartói tisztség betöltetlensége esetén a jász-kun kerületek sedriájától (ún. főkapitányi székétől) is a curiára fellebbezték a pereket. Hyen időszakokban tehát a hétszemélyes tábla a büntetőperekben való kizárólagos fellebbviteli hatáskört gyakorolt. A nádor 1792. jan. 6. leirata a kir. személynökhöz Norm. 30. 7 II. József 1790. febr. 15. kelt rendelete Arch. Jos. Tab. septemviral. 1790: 1. kf. 2. t. 831. A rendelkezést a kancellária 1791-ben megújította, erről a kir. személynököt 10622. számú leiratában (dátum nélkül, beérkezett 1791. szept. 9.) értesítette, Norm. 57. 8 Delegált bíróság volt pl. a XVII. században a pozsonyi és eperjesi vértörvényszék, delegált bíróságok ítélkeztek Zrínyi, Frangepán, Nádasdy és Rákóczi felségsértési pereiben. Ugyanilyen bíróságok elé kerültek a XVIII. században a Péró-felkelós s a Törő — Pető-mozgalom vádlottai, majd II. József alatt Hóra és Kloska, hogy csak a legismertebb ügyeket említsük. 9 1848-ig a curia polgári hatásköre is már csak egyszer módosult: 1840/41-ben a váltóbíráskodás bevezetésével, bővebben erről a fejezet 3. szakaszában.