Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

táblai ülést közelebbről bemutatjuk. A május 5-i második ülésre azonban, melynek tárgyai a fentiekhez hasonlóak voltak (szervezési intézkedések, hivatalos levelezés, 4 polgári és 2 büntető perben ítélethozatal), valamint az 1790. év folyamán, az országgyűlési törvényszünet alatt tartott, fentebb említett 3 rendkívüli ülésre ily módon nem térünk ki. Az utóbbiakról mindössze annyit említünk, hogy azokon pereket nem tárgyaltak (törvény szerint, törvényszünetben, nem is tárgyalhattak), a tábla ez alkalmakkal csak az újonnan kinevezett bírák beiktatására s állásbetöltések megtárgyalására gyúlt össze, továbbá jurátusokat esketett fel.

4 Ki kell viszont térnünk az ekkor folyó országgyűlésre, legalább annak a curia működésével valamilyen kapcsolatban álló határozataira. Az országgyűlés a jogszolgáltatást is érintő egyéb törvénycikkeken kívül 18, kifejezetten erre a tárgyra vonatkozó articulust alkotott: az 1791. évi 39—56. törvénycikkeket. Nagy részük a No vus Ordo korszakát zárja le, oly módon, hogy igyekszik annak intézkedéseit utólag a lehetőségig hatálytalanítani, egy részük azonban kétségtelenül József reformjainak folytatását képezi. Az előbbiek közül mindjárt az elsőt meg kell említenünk, mely a kir. curiának Budáról Pestre visszahelyezését rendeli el (39. tc). Nem kevésbé jelentős a 41. tc. Ez mindazoknak, akiket a József-féle büntetőtörvénykönyv szerint ítéltek el, ha még büntetésüket töltik, sőt a nemeseknek a büntetés kitöltése után is, perújítást enged. Az új eljárás alatt a szabadságvesztésre ítélt nemesek a törvényes gyakorlat keretei között szabadlábra helyezendők,

5 az ellenük hozott nemességvesztésre szóló ítéletek hatálytalanítandók, s a már kiállott szabadságvesztés „gyalázata" utólag érvényteleníthető. A nemesek akkor is élhetnek perújítással, ha ügyükben még csak elsőfokú ítélet kelt, de a curia jogerős ítéletet nem hozott. A polgári perekben ugyan (az 50. tc. szerint) a már végrehajtott vagy az alperesnek a kereset alóli feloldását kimondó ítéletek érvényben maradtak (intactae relinquentur), az elmarasztalt felek számára azonban ugyanez a törvénycikk mégis megengedi a perújítást. Más törvénycikkek hasonló igyekezetet mutatnak a No vus Ordo-kori jogszolgáltatás intézkedéseinek megváltoztatásában, így az első fokon még ítéletre nem került perek egyszerűen töröltetnek (44. tc). Töröltetnek az olyan perek is, melyeket nem lényegi, hanem mellékes kérdéssel vagy alaki kifogással kapcsolatban fellebbeztek a királyi táblára (46. tc. bevezetése). Azok a fellebbezett perek viszont, melyeket a Novus Ordo szerint közvetlenül a királyi táblára vittek fel, de amelyeknek törvény szerint — fokonkénti fellebbezéssel — előbb más fórum elé kell kerülniük, az alsó bíróságokhoz visszaküldendők (45. tc). A judicium subalternumok és kerületi táblák előtt indult, érdemi ítélet után a királyi táblára fellebbezett pereket e fórum felülvizsgálja, s továbbvitel bejelentése esetén azt a hétszemélyes táblához megengedi. De, kivéve a világos adóssági ügyeket, a felek az országgyűlés után hat hónapon 4 Prot. tab. reg. 1790. máj. 5, jún. 5, jún. 9, szept. 29. 5 A nemeseknek Werbőczi által (I. rész 9. cím) is leszögezett ún. ,,primae nonus" sarkallatos kiváltságaihoz tartozik, hogy idézés nélkül perbe nem foghatók, s ítélet nélkül le nem tartóztathatok, kivéve a tettenérés esetét s a kóborló vagy birtoktalan nemeseket, akiknek szökésétől lehet tartani. Az 1791: 41. tc. e gyakorlatot hozza vissza József büntetőtörvénykönyvével szemben, mely az említett kiváltságokat nem vette figyelembe.