Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

volt a hétszemélyes tábla által (bíráinak referens-szolgálata megszűnvén) a curiai levéltárba beadott, félbemaradt perekről, melyek most már az ítélőmesterek — a királyi tábla tagjai — között fognak referálás végett szétosztatni. Tárgyalták a megüresedett harmadik pauperum advocatusi (szegény-ügyvédői) állásért benyújtott kérelmeket, s azok alapján a királynak, illetőleg a kancelláriának felterjesztendő jelölést készítettek az állás betöltéséhez. Tárgyalták továbbá a curiai levéltárnak a Novus Ordo alatt megkezdett, de befejezést nem nyert rendezési munkálatait, s határozatot hoztak a munka folytatásának lehetővé tételéről. Megtárgyalták az intézkedéseket annak érdekében, hogy a Józsefi rendszerben kapott bútorzatból és felszerelésből, melyet újabb rendelkezések szerint a curiai hivatalok leépítése vagy keret-csökkenése miatt a kamarának kellene átadni, a szükséges ingóságokat visszatarthassák. Ezzel kapcsolatban elhatározták, hogy vissza fogják kérni a Novus Ordo beálltakor a curia pénztárában volt (perfelvételi illetékekből befolyt) 2871 forintot, melyet akkor császári rendeletre a kincstárnak kellett átadni. Ezután a múlt rendszerben a curiáról eltávolított (joggyakorlatra a judicium subalternumokhoz, vizsgára a kerületi táblákhoz utasított) s most visszatérő jurátusok ügyében tettek intézkedéseket: megállapították a Novus Ordo előtt felesküdött ifjak szerzett jogait, s feleskették a „helyreállt rendben" elsőként jelentkezett új jurátusokat. (A 36 felavatott közt szerepelnek Kövy Sándor és Vuchetich Mátyás, a későbbi híres professzorok és jogi írók, valamint őz Pál, majdan a jakobinus-per egyik áldozata.)

3 E belső ügyviteli teendők között néhány egyéb adminisztrációs ügyet is elintéztek, melyek még a Novus Ordo felszámolásához tartoztak, végül megkezdték a perek tárgyalását. A helyreállított régi rend szerint ítélet alá kerülő két első ügy egy, még a Novus Ordo előtt alispáni fórumon indult polgári per s egy, judicium subalternum által felterjesztett büntetőper volt. A két per közül csak az utóbbi érdemel említést. E büntetőpernek (véres verekedés miatt indult) három nemes és egy nem nemes vádlottja volt. Közülük a judicium subalternum a három nemest 5, 3, illetőleg 1 évi, a nem nemest szintén 1 évi, valamennyiüket közmunkában töltendő rabságra ítélte. A királyi tábla másodfokú ítélete szerint, minthogy „visszatérvén a régi rendszer", a (József-féle) büntetőtörvénykönyv már el van törölve, s ezután minden büntető per „az ország törvényei s a korábbi Praxis criminalis szerint" intézendő, így az elítéltek közül két nemes — akik a judicium subalternum ítélete óta fogságban töltött idővel delictumukat expiálták — absolváltatik, az 5 évre ítélt nemes pedig 1 évi fogságra — közmunka nélkül — ítéltetik. A nem nemesről az ítéletben nincs szó. A régi rend szerint nem nemes büntetőpere csak kivételesen, különleges intézkedéssel (királyi paranccsal, földesurának fellebbezése útján is) kerülhetett fel a királyi tábla elé, ami ez esetben nem történvén meg, a tábla ennek az elítéltnek az ügyével nem foglalkozott. (A Józsefi rendszer azonban e téren nem múlt el nyomtalanul: az 1790/1. évi országgyűlés, mint látni fogjuk, a régi törvény kíméletlenségén enyhített, s visszaadta a nem nemesek számára a Novus Ordo idején megnyílt fellebbezési jogot.) Hosszasan foglalkoztunk a fenti üléssel, mely az említett két per ítéletének nyilvános kihirdetésével végződött. Az ismertetett tárgynak életszerű leírására törekedvén, nem gondoltuk érdektelennek, ha a rendszerváltozás utáni első kir. 3 Prot. tab. reg. 1790/1.