Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
élete sem volt miattuk biztonságban. A helyi hatóságok ereje elégtelennek bizonyult a rablócsapatokkal szemben, melyek egy alkalommal (Arad megyében) magát az alispánt, a megyei hatóság és karhatalom vezetőjét is foglyulejtették. A császár végül is, mint láttuk, kénytelen volt elveit feladva a statáriumot elrendelni. A halálbüntetés eltörlését így senki sem fogta fel annak humanitárius oldaláról, sőt az új törvény egyébként rideg, kegyetlen rendszabályai, az aránytalanul súlyos — a kódex szerint 100 évig kiszabható — börtönbüntetés, az egyszerre 100 bot kiméréséig terjedhető testi büntetés, a kényszermunka, főleg az embertelen hajóvontatás (Magyarországon eddig szokatlan büntetési forma) amihez az elítéltnek tüzes vassal arconbélyegzése járult, általános ellenszenvet keltettek az egész országban. 123 E felvilágosult büntetőjog az elmélet síkján, a fogalmak pontosabb kidolgozásával, meghatározásával és rendszerezésével elődeinél kétségtelenül tovább jutott, s a Magyarországon eddig alkalmazott XVII. századi (1656-ban kelt) barbár szellemű Praxis Criminalishoz képest az új kódex egyébként is vitathatatlanul fejlettebb, haladóbb mű volt. Az egykorúakra tett hatását azonban nem az elmélet, hanem a gyakorlat szabta meg. S a fejlett definícióknál a Justitia Josephina büntető jogszolgáltatására jellemzőbbnek érezhették pl. a kancelláriának, a császári akarat tolmácsolójának azt a pedáns rendelkezését, mely utasította a magyar bíróságokat, hogy bélyegzést kiszabó ítéleteikben mindig pontosan határozzák meg: az elítéltnek csak egyik, vagy mindkét arcára kell-e a bélyeget rásütni, s az mely formájú legyen, az-e, amelyik akasztófát, vagy az, amelyik akasztófát és kereket (a legmegszégyenítőbbnek tartott kivégzési mód eszközét) ábrázolja. A sokszor jelentéktelen bűncselekményekért elítélt, megbélyegzett hajóvontató rabok embertelen szenvedései és tömeges pusztulása feletti részvét megnyilvánulására még császári katonai parancsnokság egykorú jelentésében is találhatunk példát. m Az idegen, osztrák büntetőjoghoz hasonlóan általános ellenkezést váltott ki a császárnak a német nyelv behozatalára irányuló rendelkezése is, annak sikertelensége viszont a fentebb elmondottak, a konok császári elhatározások kudarcának jellemző példája. A német nyelvnek a bírósági ügyvitelben való bevezetésére 1787. november 1. volt első terminusként kitűzve. Ezt a császár 1787. november 29-én még egy évvel, 1788. november l-ig meghosszabbította. A bírák és ügyvédek azonban a kenyerüket veszélyeztető — a közhivatalviselést s az ügyvédi gyakorlat folytatását a német nyelv ismeretéhez kötő — rendelkezések ellenére 123 A kínvallatást először Mária Terézia tiltotta el 1776-ban, II. József a tilalmat megismételte (ezt különben utána még a XIX. sz. elején is több királyi rendeletnek újból meg kellett tennie). A tortúra tilalmát József a büntetőkódexet hatályon kívül helyező 1790. febr. 15-i rendeletében is fenntartotta. Arch. Jos. Tab. septemviral. 1790: 1. kf. 2. t. 831. — Az Arad megyei alispán esetéről ír Marczali: Magyarország II. József korában. III. 10. — A hajóvontatásról és bélyegzésről Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 32. t. 5940, 6464 (1786: 12148, 12954. kanc. sz.) 1787: 1. kf. 8. t. 4323 (1787: 7710. kanc. sz.) Megjegyzendő, hogy a hajó vontatásra már 1777ben volt királyi rendelet, de ez a büntetés Mária Terézia alatt nem jött szokásba. Vájna I. 531 — 550. („Hajóvontatás és csatornaásás" c. fejezet). 121 A kancellária említett rendelete a bélyegzésről Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 32. t. 6529 (1786: 12868. kanc. sz.) A pőterváradi fŐhadparancsnokság (Landes General-Commando) jelentése Arch. Jos. Tab. septemviral. 1787: 1. kf. 8. t. 970 (1787: 1027. kanc. sz.)
