Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

sem tanultak meg németül, úgy hogy a fenti időpontot végül is 1790. november 1-ére kényszerült a császár elhalasztani, de rendszere ekkor már rég fel volt számolva. A bíróságok passzív ellenállása, amiben a hétszemélyes tábla is segédkezet nyújtott, ki tudta húzni az időt a rendelkezés végrehajtásának elkerülésére.

125 A császár sikertelen kísérletei közül még egyről kell itt részletesebben megemlékeznünk, mely közvetlenül ugyan a nemesség megadóztatásának előkészítését célozta, távlati kihatásaiban azonban a feudális magyar magánjog átalakulását indíthatta volna el. Ez a tárgy a Tabula provinciális ügye. A feudális termelési viszonyokat szétfeszítő polgári fejlődés, a fokozódó árutermelés szükségletei s a tőkeképződés előhaladása (az osztrák tőke érdeklődése) a XVIII. század végén Magyarországon is egyre aktuálisabbá tették olyan jogintézmények létesítését, melyek egyrészt a birtokos hitelképességének növelését, másrészt a hitelező jogbiztonságának fokozását szolgálják, amelyek tehát kiküszöbölik azokat a károsodásokat, melyeket a birtokosok — ugyanazon ingatlannak ismételt megterhelésével, elzálogosításával — a hitelezőknek ez időben gyakran okoztak. E célokat, melyek az államvezetés fontos pénzügyi érdekeivel is találkoztak, különböző korábbi kísérletek után, II. József a magyar nemesi ingatlanok központi, közhitelű nyilvántartására rendelt új intézmény, a Tabula provinciális felállításával kívánta elérni. Az erre irányuló tárgyalások a császár rendeletére, ki a nemesség és a klérus heves tiltakozását s a curia ellenvetéseit ezúttal sem vette figyelembe, az 1785. év végén indultak meg, s (az első javaslatokban szereplő 5 kerületi provinciális tábla elejtésével) végül is az említett, egy központi intézmény megvalósítására vezettek. Az alsó-ausztriai Landtafel mintájára Budán felállított, közvetlenül a hétszemélyes tábla alá rendelt provinciális tábla azonban nem tudott rendeltetésének megfelelni, ami egy, bár kezdetleges, de a birtokosoknak és birtokoknak s az utóbbiak megterhelésének nyilvántartására többé-kevésbé mégis alkalmaB országos intézmény kialakulása lett volna, melyből később, a földmérés eredményei alapján, valóságos telekkönyv fejlődhetett volna ki. Mindehhez már nem volt idő. A provinciális tábla felállításával kapcsolatos tárgyalások ugyanis, a megyék ellenállásának leküzdése, az új hivatal elhelyezésére szükséges épület kiválasztása s annak berendezése, már annyira elhúzódtak, hogy a szervezés csak 1788-ban jutott abba a stádiumba, ami a provinciális tábla tényleges létrejöttének tekinthető. A tábla s egyben a mellette szervezendő országos hiteleshelyi, birtokjogi levéltár igazgatói állását meg éppen csak 1789 októberében töltötte be II. József (a fentebb már említett Kéler Zsigmonddal), amikor a Novus Ordo napjai már meg voltak számlálva.

126 A közigazgatás és jogszolgáltatás rendjét az 1780. évi állapotba visszahelyező királyi rendeletek azután a provinciális táblát is eltörölték, mely egyébként — a hivatalosan kitűzött 1790. május 1. időpontot meg sem 125 A német nyelv bevezetését erőszakoló rendelkezések csupán annyi eredményt értek el, hogy a hétszemélyes tábla 1787-től a kancelláriával, 1788-tól a kir. táblával is németül levelezett. Belső ügyvitelében azonban s az alsóbb bíróságokkal való érintkezésben mindkét tábla végig a latin nyelvet használta, azt az alsóbb bíróságok is megtartották. Az említett (halasztó) rendeletek Arch. Jos. Tab. septemviral. 1787: 1. kf. 36. t. 7871 (1787: 15104. kanc. sz.) 1788: 1. kf. 9. t. 1196 (1788: 1880. kanc. sz.) 1789: 1. kf. 53. t. 4022 (1789: 7964. kanc. sz.) 126 Kélert az új rend bevezetésénél szerzett érdemeiért József előbb kerületi táblai bíróvá nevezte ki, majd a kir. tábla tanácsosává (bírájává) léptette elő. E besorolását meghagyva, a curiához csatolt tabula provinciális igazgatói állását is rábízta.