Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

Ordo tovább építését tették lehetetlenné, hanem már megvalósult intézményeinek gyengeségét, ingatag voltát is mind jobban elárulták. Az eddig elmondottak ugyanis, amikhez kapcsolva Józsefnek állami rendőrség létesítésére irányuló törekvése, a legjelentősebb városokban: Budán, Pesten és Pozsonyban rendőrhatóságok felállítása is megemlíthető, az érem egyik oldalát mutatják, azokat az eredményeket, melyeket a rendszer a szervezés területén csakugyan elért. Rá kell azonban mutatni a másik oldalra, a kezdetben szilárdnak látszó rendszer belső bajaira is. A fentiekben ismertetett bírósági szervezet közelebbről megvizsgálva más képet ad, mint külső formái mutatnak. A judicium subalternumok felállítása pl. kétségtelenül gyengítette a helyi kapcsolatokat, személyzetük azonban végül is nagyobbrészt a megyebeli nemességből került ki, s így osztályérdekeinél fogva az államhatalom és a rendiség szembenállásában az utóbbinak befolyása alatt maradt. A jól kiépített bírósági szervezet mégsem adta a császár kezébe azt, a neki feltétlenül engedelmeskedő, utasításai szerint simán működő gépezetet, melyet a reformok révén elérni vélt. Ily magatartást a központi irányításra, ellenőrzésre hivatott hétszemélyes tábla s a királyi tábla részéről sem sikerült elérnie. A császár soha nem tudott meggyőződni arról, hogy akarata a magyar igazságszolgáltatásban milyen mértékig érvényesül. Bizalmatlansága ezért a magyar bíróságokkal szemben egyre fokozódott, s mint azt pl. az első fokú bányabíróságok előbb tárgyalt 1788. évi átszervezése mutatja, elégedetlensége a kir. curiával szemben nem egyszer kifejezésre is jutott.

120 A rendszer gyengeségeit már az egykorú iratok jellege is visszatükrözi. A bíróságok — elsősorban a curia — ügyvitelében a Novus Ordo bevezetésével egyszerre megduzzad az elnöki jellegű levelezés. Ez nemcsak a bírósági szervezet most kiépített hierarchikus tagolódásával, a felsőbb fórumok ellenőrző munkájával kapcsolatos. Az ilyen természetű iratokon, a tömegesen készült rendeleteken, utasításokon s a legkülönfélébb természetű jelentéseken és véleményeken kívül a József-kori bürokratikus ügyintézés, a gyökértelen új bírósági szervezet, az eljáró hatóságok bizonytalansága, tanácstalansága is magával hozza, hogy a perek intézése szintén terjedelmes hivatali levelezéssel kapcsolódik össze: az alsóbb fórumok a királyi táblától, ez a hétszemélyes táblától s az utóbbi az uralkodótól kéri és várja az utasításokat a legkülönfélébb perrendi és egyéb kérdésekben. A tulajdonképpeni periratokon kívül tehát az egyes konkrét peres ügyekkel kapcsolatban is sok és sokféle akta keletkezik. A peres anyag és az ügyviteli levelezés mind a hétszemélyes tábla, mind a királyi tábla állagaiban teljesen egymásba szövődik, mutatva a jogszolgáltatás jozefinus gépeztének akadozó működését, a feudális zűrzavar helyett most a túltengő bürokrácia által okozott nehézségeket, az egész rendszer kiforratlan, ideiglenes jellegét.

121 Ezek a tünetek a rendszer sikereket mutató első korszakában is észrevehetők, s mind jobban láthatók, ha annak történetét tovább kísérjük. 1788-tól kezdve, ahogy az ismeretes kül- és belpolitikai események a császár figyelmét másfelé vonják, a nagy önbizalommal megindult jogi reform mindinkább háttérbe szorul. A birodalom súlyosodé helyzete miatt, a fokozódó gazdasági és politikai nehéz120 Utalunk itt a 117. jegyzet adataira. 121 Az elmondottak a két tábla iratanyagában tükröződnek a legélesebben. De ugyanezek a jelenségek mutatkoznak a kerületi táblák s az alsó fórumok fennmaradt József-kori állagaiban is.