Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
a kancellária október 28-án terjesztette az uralkodó elé, 65 ki a készülő változások minden részletét magának bemutattatta, aprólékosan megvizsgálta, s a döntést minden kérdésben magának tartotta fenn. A kancellária az előterjesztésben rámutatott, hogy mivel a bányaperek másodés harmadfokú tárgyalása a curia két táblájának hatáskörébe fog kerülni, ezek bírói testületét bányaügyi referensekkel kell kiegészíteni, s újból felvetette az átszervezésnél kimaradó bírák nyugdíjának kérdését. József azonban, bár a személyi tervet s az előterjesztést egyébként jóváhagyta, a nyugdíjazást ez alkalommal is elutasította, most még határozottabban kijelentvén, hogy aki csak törvényszakok idején dolgozott, az nyugdíj képesnek nem tekinthető. 66 A legfelső döntésnek megfelelően a kancellária november 19-én elnöki leiratokban értesítette a státusból kimaradó 8 hétszemélyes táblai és 3 kir. táblai bírót, hogy az uralkodó őket a bíróságok új szabályozásával kapcsolatban eddig viselt állásuktól „benigne . . . dispensare dignata est". Nyugdíjról a császár rendelkezése után természetesen nincs szó, csupán két septemvir (gr. Károlyi Antal és gr. Illésházy János) leiratában van homályos utalás arra, hogy a nevezett érdemeire „őfelsége adandó alkalommal kegyes figyelmet fog fordítani", ami legfeljebb kitüntetés adományozásának szándókát jelenthette. 67 Ezek után elkészültek a curia új bírói és subaltern személyzetének kinevezéséről szóló értesítések is (József ti. az állásban maradó egyéneket is újból kinevezte), s az összes leirat december 5-i kelettel egyszerre került kibocsátásra. 68 S minthogy közben, a fentiekhez kapcsolódva, a kerületi táblák jövőbeli személyzetének kiválogatása is megtörtént, a bíróságok újjászervezésének ez évre kitűzött feladatai befejezésükhöz közeledtek. A reform előmunkálatainak említett három ágazata közül a perrend és az ügyvitel átállításának előkészületeit kell még tovább kísérnünk, melyeknek eddig csupán kezdeti szakaszával foglalkoztunk. Mint láttuk, ennek a tárgynak kidolgozására Brunsvik kapott megbízást, aki augusztus végéig az anyagnak csak egy részét tudta betekintésre előterjeszteni, a befejezéshez azonban a munkájába bekapcsolt personalis, Skerlecz és Batta segítsége sem bizonyult elegendőnek. Annál kevésbé bizonyulhatott, minthogy az uralkodótól sürgetett „coordinatio"ra, a magyar jogintézményeknek az Ausztriában már kialakított intézményekkel való összehangolására a munkálatoknak elvileg ugyan ebben az ágazatában volt nagyobb lehetőség, gyakorlatilag viszont itt mutatkozott a legtöbb akadály. A szervezeti és személyzeti kérdésekben ugyanis voltak bizonyos, aránylag könnyen megtalálható analógiák, s voltak a birodalom két részének eltérő viszonyaiból adódó természetes adottságok, melyek pl. a szervezet azonosításának határait eleve megszabták. Az ügyvitel és a perrend az összehangolásra látszólag nagyobb területet nyújtott, viszont itt a két jogrendszer különbségei ellenére valóban létrehozható azonosságok kimunkálása bizonyult nehezebb és időigényesebb feladatnak, amibe az osztrák fél bevonása is szükségessé vált. Az ügy megoldása végül is bizottsági munkálatok útjára került, amikben Brunsvikon kívül egy kancelláriai tanácsos, a curia néhány Bécsbe rendelt bírája 6& Kanc. lt. Acta gen. 1785: 15897. e6 Kanc. lt. Acta gen. 1785: 15897. ™Kanc. lt. Acta gen. 1785: 15249. ™Kanc. lt. Acta gen. 1785: 15147.
