Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
észrevételeit Skerlecz munkájáról, melyet egészében helyesnek talált, de ahhoz különböző megjegyzéseket fűzött. 49 Utalt egyes, a tárgyra vonatkozó rendeleteire, azokhoz most kiegészítéseket tett, újabb elveket közölt, s kijelölte a további teendőket. Az adott direktívák legfontosabbjaként az osztrák jogszolgáltatás kialakult rendjének a magyar viszonyokhoz való adaptálását jelölte meg. Szavai szerint „die Hauptsache wird aber immer die Adaptirung der hiesigen Geriehtsordnung auf die Hungarische ausmachen", mely törekvését különben eddigi intézkedései is eléggé megmutatták. Megjegyzéseit a kancellárnak adott azzal az utasítással fejezte be, hogy Skerlecz művét mielőbb bizottságilag részletesen vitassák meg. Ehhez természetesen a munkára tett észrevételeinek a szövegben való érvényesítését is hozzá kellett érteni. A parancsnak megfelelően a „concertatio" sürgősen összejött. Az augusztus 27-én kelt jegyzőkönyv szerint 50 a megbeszélésen a kancellár, id. gr. Eszterházy Ferenc elnökölt, részt vettek továbbá gr. Pálffy Károly és gr. Bánffy György alkancellárok, gr. Csáky János országbíró, Végh Péter personalis, ifj. gr. Eszterházy Ferenc, Nagy József és Brunsvik József kancelláriai tanácsosok, Batta Bálint septemvir és a mű szerzője, Skerlecz Miklós. Az értekezlet az utasítás értelmében a munkát pontról-pontra megvizsgálta, figyelemben tartva mind az elaborátumra tett legfelső észrevételeket, mind a császárnak az augusztus 19-i kézjegyben foglalt alapelveit. A jelenlevők Skerlecz szövegét egészében elfogadták, csak néhány módosítást indítványoztak, s néhány újabb kérdést vetettek fel, illetőleg terjesztettek az uralkodó döntése elé. A problémák közt szerepelt az úriszék, a mezővárosi bíróság, a sedria s a kerületi tábla hatáskörének végleges megállapítása, valamint a szervezet átalakítása folytán a különböző bíróságokon félbemaradó perek további sorsának rendezése. Az utóbbi tárgynál főleg a kir. táblán felhalmozódott, első fokon ott indult octavalis perek okoztak nehézséget, melyeket — a kir. tábla a tervek szerint tisztán appellációs fórummá alakulván át — a kerületi tábláknak kellett átvenniük. Ez viszont az octavalis perek rendkívül hosszadalmas lefolyása miatt azt a kérdést vetette fel: milyen perszakban levő ügyek maradjanak mégis vissza folytatás és befejezés végett a királyi táblán, s milyen stádiumban levő perek adassanak át valóban a kerületi tábláknak ? Tekintettel arra, hogy az ősiségi joggal kapcsolatos tárgyú octavalis perek a feudális magyar jogrendszerben mindig különös gondoskodásban részesültek, a kérdés megoldása, a nemesség várható érzékeny reagálása miatt, alapos megfontolást igényelt. E tárgyon kívül szóba került még az értekezleten a fenyítőháznak a hétszemélyes tábla és a helytartótanács közt megosztott felügyelete, a kerületi táblák száma és illetékességi területe, a bányaperek felülvizsgálata, a szegény sorsú felek bíróság előtti, hivatalból való képviseletének új szabályozása, végül a nádori és báni delegált törvényszékek ügye, melyeket az értekezlet a császár által megszüntetésre ítélt különleges bíróságok közül továbbra is fenntartani kívánt. A jegyzőkönyvre írt észrevételeiben II. József a bizottság javaslatait általában elfogadta, s a felvetett kérdéseket „legfelsőbb elhatározással" eldöntötte, így a bányaperek másod- és harmadfokú tárgyalására a curiát jelölte ki, s elren49 Skerlecz elaborátuma s a kancellár előterjesztése a császár megjegyzéseivel együtt Kanc. It. Acta gen. 1785: 15241. &0 Kanc. IL Acta gen. 1785: 15243.
