Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
delte, hogy a kezdeti stádiumban levő octavalis pereket a kir. tábla adja vissza a feleknek, akik ügyüket az illetékes kerületi táblán ismét felvétethetik még. A nádori és báni törvényszékekre vonatkozó javaslat azonban — mint az elképzeléseivel szembenálló indítványok rendszerint — ingerültségét váltotta ki. „Megfoghatatlan, hogy e tárgyban a világosan megadott előírást még mindig kikerülni igyekeznek", utasította rendre az értekezlet résztvevőit, elsősorban talán az általa nem kedvelt öreg kancellárt, s megújította rendelkezését, hogy az egységesítendő szervezetbe bele nem illő minden különleges fórum megszűnik. A megjegyzések egyébként az új magyar jogszolgáltatási szervezet kereteinek tisztázódását, e kérdéscsoport elintézését jelentették, úgy hogy most már József a curia s a kerületi táblák személyzetének kiválasztására s a megfelelő leiratok sürgős elkészítésére adott utasítást. Az ügy siettetésének indokolásául hangsúlyozta, hogy az (1786. január 1-ére kitűzött) átalakulás végrehajtásához szükséges rendeleteket még a folyamatban levő szent-istváni törvényszak alatt kibocsátani kívánja. 51 A személyi kérdések eldöntése, a bíróságok új státusának megtervezése azonban nagy mértékben függött azoktól a teendőktől, melyeket a szintén újra szabályozandó bírósági ügyvitel és peres eljárás a jövőben meg fog kívánni. E tárgyak kidolgozása Brunsviknak jutott, ki a terjedelmesebb és nehezebb anyagban Skerlecznél lassabban haladt, így vele egyidejűleg csupán munkájának egy részét tudta elkészíteni. A kancellár a hozzá benyújtott kéziratot augusztus 28-án terjesztette a császár elé, addig is, míg az egész mű elkészül, előzetes betekintés végett. József az előterjesztésre írt szokásos széljegyzeteiben megelégedését fejezte ki Brunsvik munkája felett, s elrendelte annak a Bécsben tartózkodó personalissal, Batta septemvirrel és Skerlecz Miklóssal való közlését, olyan utasítással, hogy a nevezettek üljenek össze, s a császár „fő-alapelveit" (Haupt-Grundsátze) szem előtt tartva, segítsék kialakítani a megfelelő szabályzatokat. Brunsvik közben folytassa az anyag feldolgozását, s ahogy azzal elkészül, a további részt is adja át az említett három személynek, akik annak alapján végezzék el a szövegezés munkáját, s a fogalmazványt jóváhagyás végett mutassák be az uralkodónak. A nevezettek ezen kívül készítsenek új ügyvédi rendtartást, s dolgozzanak ki — osztrák mintára (nach dem hiesigen Fuss) — egy Magyarország részére szolgáló váltótörvényt is a kereskedelem előmozdítása céljából. 52 Míg Brunsvik a maga feladatán, melynek mielőbbi befejezése érdekében a császár őt minden egyéb hivatali munka alól felmentette, 53 sietve tovább dolgozott, ez alatt a reform szétágazó ügyének más teendői is előrehaladtak. A kancellária pl. József utasítása szerint megfogalmazta a magyar jogszolgáltatás „coordinatioja" tárgyában kiadandó királyi leirat első részét (a már megállapított bí51 Kanc. U. Acta gen. 1785: 15243. 52 Konc. It. Acta gen. 1785: 15242. Itt megjegyezni kívánjuk, hogy József uralkodása alatt sem új ügyvédi rendtartás, sem magyar váltótörvény nem készült. E tárgyakról csupán egyes rendeletek intézkedtek, illetőleg az ügyvédekkel a fentiekben említett általános perrendtartás és bírósági ügyviteli szabályzat egy-egy szövegrésze is foglalkozik, az utóbbi ugyan csak az ügyvédi vizsgával. (Mária Terézia 1769. évi országos ügyvédi rendtartása után 1804-ben készült újabb hasonló jogszabály, mely 1852-ig maradt érvényben.) Viszont jelentős újítás volt Józsefnek az a rendelkezése, hogy a Mária Terézia által bevezetett ügyvédi vizsga kötelező előfeltételévé tette az egyetem vagy az akadémiák jogi tanfolyamának elvégzését, s a bíráktól is hasonló képzettséget kívánt. ™Kanc. It. Acta gen. 1785: 11654.
