Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
hogy polgári perben mindenki számára három fórumnak kell lennie: első fokú, fellebbezési és felülvizsgálati szervnek, s hogy a két alsóbb bíróság ítéletének egyezése esetén az ügy tovább nem vihető. A következő pontok általánossá teszik az írásbeli pert, rendelkeznek az ítéletek indokolásáról, a perújítás feltételeinek szigorításáról, a különleges fórumok megszüntetéséről, s hangsúlyozzák, hogy a rendes peres út betartása alól semmiféle kiváltság nem mentesíthet. Mindezek olyan elvek, melyek az új osztrák perrendtartásban már megvalósultak, s érvényesítésük a magyar jogszolgáltatás újjászervezésénél a legsürgősebb feladatok közé tartozott. A további pontok a fenti általános keret kitöltésének módozataival foglalkoznak: a különböző társadalmi osztályok számára megtartandó jelenlegi, illetőleg létesítendő új bíróságokról, ezek hierarchikus beosztásáról s jövőbeli hatásköreikről vetnek fel problémákat, jelölnek meg alternatívákat. Felmerül pl. hogy csak az első fórum különbözzék a felek osztályhelyzete szerint, az appellációs és revíziós fórum viszont mindenki számára azonos legyen, s hogy a háromfokú polgári peres eljárással szemben a büntető perek számára nem elég-e két fokozat ? Felvetődik a kérdés, hogy a megyei sedriát kell-e állandó bírósággá fejleszteni, ahol a nemesek legfontosabb polgári pereit s mind a nemesek, mind a parasztok büntető pereit első fokon tárgyalják, a kerületi táblák pedig fellebbezési bíróságokká alakuljanak át, vagy nem volna-e elég kevesebb számú, pl. az egész ország számára összesen 10 első fokú bíróság, melyek közé a kerületi táblákat is be lehetne sorolni még. 48 — Mint látni fogjuk, e kérdések nagyobb része az 1786—1787. évek szervező munkájának lett alapvető problémája, s annak keretében jutott eldöntésre, nekünk azonban itt az 1785. évi reform kialakulását kell bemutatnunk, az ahhoz vezető utat kell végigkísérnünk. A császár augusztus 19-i kézjegye a felvetett tárgyakra nézve a kancellár véleményét kívánta, arra utasítván őt, hogy válaszának felterjesztése előtt folytasson megbeszélést a Bécsbe érkezett országbíróval, personalissal és Skerlecz tanácsossal. Ezzel kezdődtek el azok a sorozatos tárgyalások, melyek a további hónapokban — a császár irányítása alatt — Bécsben lefolytak, s a készülő reformok anyagát kialakították, majd a kibocsátandó rendelkezéseket formába önteni segítettek. A tárgyalások alapjául viszont azok a munkálatok szolgáltak, melyeket a császár megbízásából Skerlecz Miklós helytartótanácsi és Brunsvik József kancelláriai tanácsosok, az anyagot egymás közt megosztva, kidolgoztak. Előbb Skerlecz műve került megbeszélésre, ki a maga munkáját már a fenti kézjegy kelte után néhány nappal benyújtotta a kancellárnak. A tárgyról készített, a császár által kedvelt módon pontokba foglalt (datálatlan) összeállítása, mely az „Unterthánigstes Elaboratum" egyszerű címet viseli, áttekinti az egész magyar jogszolgáltatás egykorú szervezetét, a hatásköröket s a perek útját a különböző fórumokon át. A tényleges állapot ismertetésén kívül a szöveg javaslatokat is tartalmaz a szervezet új formájára nézve; a curia reorganizálására vonatkozó megjegyzések az utóbbiak keretébe vannak beleillesztve. Skerlecz művét Eszterházy kancellár 1785. augusztus 25-én kelt előterjesztéssel mutatta be az uralkodónak. József az előterjesztés üres baloldalára, illetőleg a hozzácsatolt lapra jegyezte fel — szokása szerint szintén pontokba foglalva — 48 A császár szóban forgó kézjegye Kanc. lt. Acta gen. 1785: 15239.
