Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
1784. ápriiis 3-án kelt előterjesztés, melyben a m. kir. udvari kancellária (a továbbiakban: kancellária) az uralkodó „atyai intencióinak" megfelelni törekedvén, átfogóan ismerteti előtte az egész magyar bírósági szervezetet az úriszéktől a hétszemélyes tábláig, szól a peres eljárásról, s javaslatokat tesz az utóbbi javítására. A császár az előterjesztésre tett resolútiójában további információkat és javaslatokat kér. A kancellária az utasítást tovább adja gr. Forgách Miklósnak Nyitra megye, gr. Batthyány Józsefnek Nógrád megye, s Ürményi Józsefnek Bihar megye főispánjainak, s a mondott kérdésekben a különböző megyei fórumokra nézve részletes felvilágosításokat és észrevételeket kíván. Ugyanakkor (1784. április 13-án) maga az uralkodó Niczky tárnokmestert utasítja, hogy — a tárgyat a kir. személynökkel megbeszélve — a sz. kir. városokra nézve adjon véleményt a szóban forgó kérdésekben. Ez a leirat is, mint a császár több más egykorú megnyüatkozása, utal a magyar jogszolgáltatás súlyos hibáira, melyekről ő a peres felektől hozzá befutott számos panasz, folyamodás, s a velük kapcsolatban bekért jelentések alapján informálódván, állandó gondoskodásának tárgyát képezi, hogy a pereskedők a létezőnél jobb — gyorsan és híven működő — igazságszolgáltatáshoz jussanak. 26 A felvetett másik kérdésre, a császár és a curia közt ez időben volt kapcsolatokra nézve a curia Budára helyezésének s a német nyelv bevezetésének ügyében történt iratváltásokra utalunk. Természetesen, ezek csak kiragadott példák, hiszen a curia s a kancellária közt mindennapos érintkezés folyt, így Józsefnek a két tábláról elég sok közvetlen tapasztalat állott rendelkezésére. Az áthelyezés ügye az uralkodónak a kancellárián át gr. Csáky János országbíróhoz 1783. november 28-án intézett leiratával kezdődött. A leirat szerint — a helytartótanácsnak s a magyar kamarának (a továbbiakban: kamara) Pozsonyból az ország központjába, Budára hozatala már el lévén rendelve — a curia is oda fog áthelyeztetni Pestről, hogy az összes dicasterium egy városban legyen összpontosítva. József tehát utasítja az országbírót, hogy e legfelsőbb rendelkezést mindkét táblával tudassa, s a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket tegye meg. A rendelet szerint a curiának már az 1784. évi szent-istváni törvényszakot a budai Várban, az e célra alkalmassá teendő épületben kell megkezdenie. Az adat művészettörténeti érdekessége miatt említjük meg, hogy a curia elhagyandó pesti épületének, melyet a Budáról viszont Pestre helyezendő egyetem kapott meg, restaurálásával és adaptálásával Hillebrand udvari architectus, a korszak egyik leghíresebb építésze volt megbízva. Az idézett leirat a curia Budára költözését parancsként közölte, végrehajtását rendelte el, nem véleményt kért a tárgyban. A két tábla azonban a leiratra, 1784. január 25-i közös „curiai" üléséből kelt terjedelmes felterjesztésben, számos érv felsorakoztatásával válaszolt, melyek szerinte az áthelyezés ellen szólnak. A kifogások egy része indokolt, pl. az, hogy Pest az ország nagy részéből könnyebben közelíthető meg, mint Buda. A dunai átkelés nehézsége — folytatja a felterjesztés — télen azt okozhatja, hogy a Dunántúl kivételével az ország egész területéről jövő pereskedők nagy költséggel Pesten kényszerülnének várakozni, várni „a szerencsés percet", amikor a ritkuló jégzajláson át, gyakran életveszéllyel, az átkelés lehetővé válik. Közben pedig, az idézés szerinti időben a curia előtt meg nem jelenhetvén, ott mulasztás vagy makacsság címén perükben elmarasztaltatnának, 26 Kanc. U. Acta gen. 1784: 3707.
