Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

vagy a fellebbezés lehetőségétől esnének el. Az elmondottaknál kevésbé komoly, de a korviszonyokra jellemző az a további érvelés, hogy a Vár keskeny, kis terület lévén, a hely szűk volta miatt az ügyvédek s a perlekedők ott szállást nem találnának. Kénytelenek lennének tehát az alsó városrészekben szállást keresni, ahonnan pedig a curia épületébe feljutni, az ügyvédeknek a Várhegyet naponta megmászni, terhes és időrabló lenne, télen pedig az egészségtelen és veszélyes is. Végül erőszakoltnak tűnik az a hivatkozás, hogy a curia áthelyezésével a curiai levéltárat s az épületben őrzött nagybírói és ítélőmesteri levéltárakat is a Várba kellene felszállítani, már pedig ismeretes, hogy a Várban, fekvése miatt, vízhiány van, így e levéltárak iratait, számos család „nagy kincsét" tűzveszély fenyegetné. — Mint a továbbiakból látni fogjuk, a felhozott érvek a curia Budára helyezését meg nem akadályozták, de az elrendelt átköltözés egy évvel tényleg elhalasztódott, ami a tervei kivitelezésében türelmetlen és erőszakos császárnak a curia iránti ellenszenvét (amiről a továbbiakban szintén szó lesz) kétségtelenül fokozta.

27 Hasonló módon szembekerült a curia az uralkodóval az említett másik ügyben, a német nyelv kérdésében is. Erre Józsefnek a kancellárián át 1784. május 11-én a hétszemélyes táblához és a kir. táblához intézett két, azonos szövegű leirata adott alkalmat, melyek elrendelték, hogy a német nyelv „mint a monarchia nyelve" (Germanicum, velut ipsius monarchiáé idioma) 3 év letelte után Magyarországnak és kapcsolt részeinek minden bíróságán — az összes magasabb és alacsonyabb fórumon — bevezettessék. A mondott idő után, aminek esetleges meghosszabbítását ugyan a rendelet kilátásba helyezi, mind a bíróságok, mind az ügyvédek a hivatalos eljárásban kizárólag a német nyelvet használhatják. Ezért a császár utasítja a két táblát, hogy a 3 év alatt a változásra készüljön fel.

28 A rendeletre a két tábla ismét közös, curiai ülésből (tehát együttesen, mint kir. curia) válaszol. A felterjesztés a szokott szóvirágos, alázatos barokk hivatali nyelvhez képest feltűnően bátor hangú. Már bevezető sorai is nyíltan elárulják a felháborodást, amit a rendelkezés a bírákban kiváltott. Amikor Felséged rescriptumából megértettük — mondja a felterjesztés — hogy a latin nyelv helyett a németet a bíróságokon be akarja vezetni, nemcsak megdöbbentünk, hanem leírhatatlan gyászba zuhantunk. Szószerint: „non modo attoniti haesimus, verum impendens hinc legibus nostris extremum discrimen pervidentes, magna animorum perturbatione commoti in gravissimum et cui describendo verba nobis desunt, luctum incidimus." S keserű fájdalmunkat — folytatja a szöveg — más nem enyhítheti, mint az, hogy reméljük: Felséged felterjesztésünket meg fogja hallgatni. A latin nyelv használata ugyanis csaknem nyolc évszázados, királyi diplomákkal és eskükkel — „melyeknek kötelező ereje a királyi utódokra is átszáll" — megerősített szokáson alapul, amit Felséged, trónraléptekor, királyi szavával szintén megerősített. E gyakorlatot bizonyítják a latin nyelvű törvények s az összes királyi privilégiumok és diplomák, úgy hogy az, hogy „a magyarok törvényes nyelve mindig a latin volt s ma is az, teljesen nyilvánvaló". 27 Rescr. reg. (hétsz. t.) 136. 28 A máj. 11-i leírat körrendelet volt, melyet megkapott a curia két táblája, továbbá a 4 kerületi tábla, a báni tábla, a horvát (kerületi) tábla, valamint a tárnokmester, mint a tárnoki szék elnöke, s a kir. szemólynök külön is, mint a személynöki szék elnöke. A leirat fogalmazványa Kanc. It. Acta gen. 1784: 5105, a két táblához leérkezett tisztázat Rescr. reg. (hétsz. t.) 139, illetőleg Rescr. reg. (kir. t.) I. 665.