Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
2. A MAGYAR JOGSZOLGÁLTATÁS ÉS A CURIA ÁTSZERVEZÉSE A „NOVUS ORDO" KIALAKULÁSA (1783-1785) A birodalom s azon belül Magyarország államapparátusának átalakítása során II. József a magyar jogrendszer megújítását is természetszerűleg programjába vette. E feladat megoldásához azonban — talán nem tévedünk, ha úgy látjuk — még a minden újításra szenvedélyesen törekvő császár is bizonyos tartózkodással vagy elővigyázattal, mindenesetre hosszas előkészületek után fogott hozzá. 23 A kiérlelt intézkedések ugyanis s a kíméletlen erély, mellyel azokat végül is, a kérdés megragadása után végrehajtotta, nem arra mutatnak, mintha a sorrendet itt az ügynek tulajdonított kisebb jelentőség határozta volna meg. Kétségtelen, hogy a magyar jogszolgáltatás tárgyát József csak a birodalom átszervezése s a magyar közigazgatás reformjának végrehajtása — a politikai dicasteriumok átalakítása s a rendi jellegű vármegye-rendszer megdöntése — után vette munkába, amikor a tőle szorosabb függésbe került központi kormányszervek s az új megyei szervezet birtokában, uralkodói akaratának az államélet legalsó fokáig elhatoló érvényesülését biztosítottnak gondolhatta. S hozzá kell tennünk: amikor az osztrák jogszolgáltatás fentebb összefoglalt, már elvégzett reorganizációja alatt a tárgyra vonatkozólag megfelelő tapasztalatok és minták birtokába jutott. A magyar jogi reform teendői közül a bírósági szervezet átalakítása volt a viszonylag legkönnyebben megfogható, s az államszervezés keretében egyébként is ez volt a legsürgetőbb feladat. Ehhez, mint Ausztriában, természetszerűleg járult a felújított apparátus működésének megjavítása, ügyvitelének korszerűsítése. József tehát e pontokon kezdte meg programja megvalósítását, mely, mint látni fogjuk, a még teljesen feudális s lényegében rendi jellegű magyar jogszolgáltatást — múló sikerekkel, egy rövid időre — már a feudális körülmények között is a polgári fejlődés felé irányította. Az első nagyobb horderejű intézkedés, mely a magyar jogszolgáltatás szervezetét érintette, a bányabíráskodás legfelső tagozatának megváltoztatása lett. Ez ugyan a nemsokára megindult sorozatos reformokhoz képest elszigetelt jelenség maradt, s a jogszolgáltatásnak csupán egy ágára vonatkozott, ez utóbbi szempontjából azonban jelentősége olyan nagy, hogy megvilágítása kitérést is megérdemel. — A magyar bányajog a Mohács előtti évszázadokban a privilegizált bányavárosok életében alakult ki, a polgárság bányapereiben a városok maguk ítélkeztek, s a per fellebbvitele esetén az ilyen ügyek — a polgárok többi perével együtt — a városok rendes fellebbezési fórumai, végső fokon tehát a tárnoki szék, illetőleg a személynöki szék ítélkezése alá kerültek. 24 Az ország Habsburg-uralom alá jutásával azonban e téren is új helyzet állt elő. A bécsi kormányzat kiépítette a királyi bányahatóságok szervezetét, mely a királyi bányaművelés irányításán s a bányászattal kapcsolatos egyéb királyi jövedelmek kezelésén kívül az egész bányaügyi igazgatást, rendészetet és jogszolgáltatást a maga hatáskörében egyesítette. S e szervezet felső fokon a magyar államapparátustól elválva, az osztrák hivatalszervezetbe kapcsolódott, élén ugyanis az alsó-ausztriai kamara, majd a bécsi udvari kamara, illetőleg valamely, ennek közvetlenül alárendelt osztrák kor23 Marczali Bzerint (Magyarország II. József korában III. 118.) „a császár is csak aggódva nyúl a magyar igazságszolgáltatás terebélyes fájához". 2i Eckhart: A főbányagrófi hivatal 197-213.
