Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

Az Oberste Justizstelle közvetlen felügyelete és irányítása alatt a császár által tartományonkint felállíttatott Appellazionsgerichtek működtek, mint a tartomány alsóbb bíróságainak felügyeleti szervei s a terület általános, polgári és büntető hatáskörű, másodfokú fellebbviteli fórumai. Megszervezésükkel egyidejűleg minden eddig volt regionális fellebbezési bíróság megszűnt, sőt az új revíziós fórumok hatáskörét a szervezésültről intézkedő pátensek a már érintett speciális különbíróságok, az ekkor megszüntetett kereskedelmi és váltó főtörvényszékek (Merkantil und Wechsel Appellatorium) eddig bírt jogkörére is kiterjesztették. Majd 1783. évi pátensek az első fokú bányabíróságokból fellebbezett pereket is az Apellazionsgerichtek hatáskörébe utalták. Az Appellazionsgerichtek így valóban megkapták azt a helyet a szervezetben, amit a szervezet József-féle koncepciója szerint el kellett foglalniuk, mint közvetítő orgánumok a birodalmi jellegű központi legfelső szerv s a tartományoknak alsóbb bíróságai között. — A továbbiakra való tekintettel megemlítjük még, hogy az Appellazionsgerichtek, a működésük megindulásáról szóló hivatalos közlemények szerint, osztott személyzettel, tanácsokban ítélkeztek, csak a jogszolgáltatást általában vagy a bíróságot magát érintő ügyeket tárgyalták teljes ülésben.

17 Az Appellazionsgerichtek után a hierarchikus beosztásban a nekik alárendelt — József által velük egyszerre, szintén tartományonkint felállíttatott — Landrechtek következtek, a legjelentősebbnek tekintett ügyek első fórumai, melyek az eddig a tartományi kormányok (Guberniumok, ld. később) jogszolgáltatási hatáskörébe tartozott ügyek nagy részét átvették. A Landrechtek elé voltak utalva pl. a jobbágy és földesúr közötti viták, ha azok nem a felek alá- és fölérendeltségi viszonyából eredtek, tehát bírói útra tartoztak. Az úrbéri természetű ügyekben ugyanis a kerület s felsőbb szinten a tartomány közigazgatási hatósága, a Kreisamt, illetőleg a Landesstelle volt hivatva eljárni. — A Landrecht intézte továbbá elsőfokon a hűbéri birtokkal (landesfürstliches Lehen) kapcsolatos pereskedéseket; a kincstár felperessége vagy alperessége mellett indult ügyeket; a tartományban található városok, mezővárosok, földesúri hatalom alatt nem álló községek, valamint a káptalanok és kolostorok pereit; továbbá a bel- és külföldi nemességű személyek ideutalt ügyeit is. — A Landrecht szintén osztott személyzettel, párhuzamos üléseken ítélkezett, s csak azokat az ügyeket vitatta meg teljes ülésben, melyeket az Appellazionsgerichtekkel kapcsolatban fentebb láttunk. Végül említést kíván, hogy a tartományonkint megszervezett telekkönyvi hivatalok, ún. Landtafelek — a városi telekkönyvek után most már a falusi birtokok17 Itt is utalunk a 14. jegyzet adataira, továbbá a morva — sziléziai Appellazionsgericht működésének 1783. máj. 1-én, a csehországi Appellazionsgericht működésének 1783. júl. 1-én történt megindulását hírül adó hivatalos közleményekre, Josephs des Zweyten Gesetze 1786. 226, 234. — Az Appellazionsgerichtek hierarchikus helyzetének szabályozását az 1783. nov. 22. kelt legfelsőbb kézjegy fejezte be, elrendelvén, hogy az Appellazionsgerichtek ellenőrizzék az alájuk tartozó Landrechteket és más elsőfokú bíróságokat: betartják-e a perrendtartást, s végrehajtanak-e pontosan minden parancsot és rendeletet Î Ezekre nézve jelentéseket s kinevezési ügyekben javaslatokat kell készíteniük az Oberste Justizstelle számára, mely viszont az Appellazionsgerichteket vizsgálja felül a fenti szempontokból. Josephs des Zweyten Gesetze 1786. 282 — 283, 322, 324, 363. (Az Apellazionsgerieht bányaügyi hatáskörére a 21. jegyzetben adjuk meg a pátenseket.)