Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

többi tartományban az 1782—1783. években.

14 Az eközben, de a szervezet lényeges vonásainak kialakítása után is kiadott további rendelkezések az organizáción még több javítást eszközöltek, s így 1784-ig létrejött egy egységes, átfogó szervezet, mely a polgári igényű jogszolgáltatás kiépítése irányába nagy előrelépést jelentett. A reformok életrevalóságát és szükségszerűségét mutatja, hogy a fenti módon kialakult szervezet a Lajtán túl lényegében, főbb kereteiben egészen 1849ig fennmaradt,

15 amikor az oktrojált alkotmánnyal időlegesen létrehozott összmonarchia új államapparátust s annak keretében polgári jellegű új bírósági szervezetet kapott. Tárgyunktól azonban túlságosan messze vezetne, s csak külön tanulmányban volna lehetséges ismertetni azt a nagyszámú pátenst és egyéb rendelkezést, melyet a császár Ausztria — ezzel a továbbiakban egyszerűség végett az örökös tartományok összességét jelöljük — jogszolgáltatásának megújítására főleg az említett 1782—1783. és 1784. években kibocsátott. így csak az eredményeket foglalhatjuk össze, s csak vázlatos képet adhatunk a kialakult szervezetről és egyéb jogintézményekről, olyan mértékig és abban a vonatkozásban, amennyire az a magyarországi állapotok megváltoztatására tett további intézkedések megértéséhez vagy átfogóbb szemléletéhez feltétlenül szükséges. Az osztrák jogszolgáltatás apparátusának élén a még Mária Terézia által 1749ben létrehozott bécsi Oberste Justizstelle állt, mint az egész szervezet legfőbb s központi felügyeleti és igazgatási szerve, egyben az örökös tartományok legfelső bírósága. (E kettős funkciójában 1848-ig megmaradt, amikor előbbi szerepkörét a régi rend felbomlásával létrejött Justizministerium, utóbbi szerepét a helyébe lépő, illetőleg belőle kialakult Oberster Gerichts- und Cassationshof vette át.) Az Oberste Justizstelle hatásköre, a katonai bíróságok kivételével, minden osztrák bíróságra kiterjedt, azt 1783. évi rendelkezések a bányatörvényszékekre is kiterjesztették, melyeknek legfelső fóruma addig a bányaügyi igazgatás csúcsszerve, a Hofkammer in Münz- und Bergwesen volt. Ez utóbbinak a bányaperekben való ítélkezését tehát — mint arra a továbbiakban még vissza kell térnünk — József szüntette meg.

16 14 Az új szervezet létrehozását 1782. ápr. 11-én kelt császári pátens kezdte meg: 1782. máj. 1-től megszüntette az alsó-ausztriai Gubernium bírósági hatáskörét, s helyette Nieder-Osterreichisches Appellazionsgericht címen új intézmény felállítását mondta ki. Ezt követte az Inner- und Ober-Österreichisches Appellazionsgericht létesítéséről intézkedő 1782. ápr. 18. kelt újabb pátens. Ugyanezek a pátensek rendelték el a két tartomány Landrechtjeinek (a Landrechtekről később lesz szó) felállítását is. Josephs des Zweyten Gesetze 1786. 147 — 148, 149 — 151. Arch. Jos. Tab. septemviral. Nyomt. szabályr. 425. raksz. — Az említett Appellazionsgerichtek a pátensek szerinti időpontban, az alsó-ausztriai tehát a birodalomban elsőként 1782. máj. 1-én, az ún. belső- és felső-ausztriai, továbbá az ún. külső-ausztriai 1782. júl. 1-ón, működésüket valóban megkezdték. Ugyanezeken a napokon indult meg az említett tartományok Landrechtjeinek ítélkezése is, az Appellazionsgerichtekhez hasonlóan a tartományok székvárosában. A fenti napokról datált hivatalos közlemények Josephs des Zweyten Gesetze 1786. 153-156, 160-163. 15 Hqf- und Staats-Handbuch 1846. 16 Az Oberste Justizstelle szerepe az alája rendelt bírósági hálózat szervezésére vonatkozó rendelkezések (Arch. Jos. Tab. septemviral. Nyomt. szabályr.) és hivatalos közlemények (Josephs des Zweyten Gesetze) utalásaiból rekonstruálható. Az Oberste Justizstelle hatáskörének kiterjesztéséről a bányabíróságok fölé s a Hofkammer in Münz- und Bergwesennek a bányabíráskodásból való kikapcsolásáról 1783. ápr. 3. és júl. 10. pátensek intézkedtek. Josephs des Zweyten Gesetze 1786. 224—225, 239 — 240.