Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
felvilágosodás eszméitől oly eltérő módon, sakkfigurákká óhajtja tenni az uralkodó kezében. 15 A még trónörökös, illetőleg corregens korában kiérlelt program megvalósításához — a jozefinus felvilágosult abszolutizmus államrendjének kiépítéséhez — a császár 1780-ban, trónja elfoglalásakor, nagy alapossággal, kíméletlen eréllyel s fáradhatatlan munkakedvvel látott hozzá. A szisztematikus sorrendben egymás után következő reformok kialakították a Habsburg-birodalom egységes, új államszervezetét, módosították annak belső berendezését (a felvilágosult abszolutizmus szellemében, egyoldalú uralkodói döntésekkel újra szabályozták az állam és az egyház viszonyát is). Nem lehet azonban feladatunk, hogy ezt a hatalmas méretű organizációs munkát birodalmi szinten vagy akár csak Magyarország viszonylatában is teljes egészében ismertessük. Témánk szerint csupán a jogszolgáltatást érintő intézkedésekkel foglalkozhatunk, ezeket viszont az egész monarchiára kiterjedő figyelemmel kell bemutatnunk. A tárgy üyen perspektívába állítása nélkül — a kutatást csak a magyarországi változásokra leszűkítve — a kérdés bizonyos provinciális szintre szállna le, s nem tenné lehetővé a József-féle jogi reform helyes szemléletét és megfelelő értékelését, sőt enélkül a Magyarországon tett intézkedések egyes indítékai is homályban maradnának. Az osztrák örökös tartományokban a jogszolgáltatás megújítását József, trónralépése után azonnal, még az államszervezés átfogó intézkedéseivel egyidőben megkezdte. E téren — Mária Terézia kezdeményezései ellenére — ott is sok teendő várta. Az egyes országok és tartományok sajátos történeti múltja s egymástól különböző fejlődése következtében a birodalom Lajtán túli részének bírósági szervezete Mária Terézia korában nem tűnik egyszerűbbnek annál, amit a magyarországi viszonyokról az előbbiekben felvázoltunk. A nagyszámú s különböző hatáskörű földesúri, községi, mezővárosi, városi, körzeti, kerületi, tartományi bíróságok és nemesi fórumok — a közigazgatással különböző módon összekapcsolódott vagy tisztán judieiális jellegű alsóbb és felsőbb fokú ítélkező szervek — valamint a polgári fejlődés által életre hívott speciális bíróságok (az első és másodfokú váltótörvényszékek) még szintén igen bonyolult szervezetet mutatnak. Hasonló különbségek vannak az egyes tartományok és kerületek jogszokásai között, változatos a fellebbezés rendszere, mely az ügyeknek különböző számú és típusú fórumon való áthaladást enged, s bizonyos területi privilégiumok alapján a közvetlen felettes szerv kikerülését, a pernek egyenesen a még magasabb fórum elé vitelét is lehetővé teszi. 13 Ennek a korszerűtlen, az örökös tartományok gazdasági fejlődéséhez képest erősen visszamaradt konstrukciónak felszámolása, természetszerűleg, József programjának első vonalába került. Az újjászervezés a jogszolgáltatás egészére kiterjedt. A program megvalósításának ismertetését a bírósági szervezet átalakításánál kezdjük meg. Ez tartómányonkint ment végbe: először a birodalmi székvároshoz, Bécshez legközelebbi területen, Alsó-Ausztriában történt meg 1782-ben, majd innen (az ún. Belső- és Felső-Ausztrián át) továbbgyűrűzve, folytatódott a 12 A korszakra s II. József személyére vonatkozó terjedelmes irodalomból e fejezethez átnézett műveket a Bibliográfia mutatja. A felsorolást itt nem ismételjük meg. 13 A bekezdésben összefoglalt képhez a leghasznosabb adatok azokban a rendeletekben találhatók, melyeket a császár az osztrák jogszolgáltatás újjászervezése érdekében kibocsátott, s melyekre nézve a forrásokat a további jegyzetek tartalmazzák.
