Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

tói korlátozott. A perindítás s a fellebbezés fórumainak és lehetőségeinek különbözősége a felek osztályhelyzete, a területi és személyi kiváltságok s egyes ügyek sajátos természete szerint, még súlyosbítják azokat a zavarokat, melyek a szervezet és a hatáskörök említett változatosságából amúgy is szükségképpen előállanak. — Az eljárás, a felvázolt képhez hasonlóan, nehézkes, bizonytalan; s a Hármaskönyvön és a Praxis Criminalis-on alapuló anyagi jog — mint maguk a termelési viszonyok az egykorú Magyarországon — rendkívül elmaradott.

11 Az egész magyar jogszolgáltatás tehát elavult, s éles ellentétben áll az Európaszerte bontakozó, a feudális kereteket Nyugaton már szétfeszítő polgári ideológiával, mely az itt tárgyalt vonatkozásban is új rendet: központosított államapparátust, az államhatalmi ágazatok szétválasztására épült, világosan áttekinthető hivatalszervezetet, megbízhatóbb igazságszolgáltatást, egységes és racionális jogrendszert kívánt. — A magyar jogszolgáltatás avult, de szívós szövevényének ilyen irányú radikális megváltoztatását a század végén II. József kísérelte meg. 1. A JOGI REFORM KEZDETE AZ ÖRÖKÖS TARTOMÁNYOK JOGSZOLGÁLTATÁSÁNAK ÁTSZERVEZÉSE (1780-1785) A nyugat-európai feudális államok fejlődésének utolsó szakaszához érkezett Habsburg-birodalomban, ahol az új államrend s a központosított monarchia kialakulásának feltételei a birodalom nagyobbik, osztrák—cseh részében már adva voltak, sőt a társadalmi fejlődés a reformokat már meg is követelte, a polgári ideológia a császárnak és tanácsosainak gondolkodására erős hatást gyakorolt. Felfogásuk elsősorban a német felvilágosodás, különösen a német természetjog eszméit tükrözi, bár mint tudjuk, József császár a francia felvilágosodás különböző irányzatait, proeminens irodaimát is jól ismerte. Ez a nyugati talajon, a magyarnál sokkal fejlettebb gazdasági-termelési viszonyok között létrejött, polgári jellegű ideológia segített Józsefnek rendszerbe foglalni azokat a tapasztalatokat, melyeket birodalmában tett hosszú utazásain — a mezőgazdaság állapotától az állami és szellemi élet különféle jelenségeiig mindent gondosan tanulmányozva — nagy szorgalommal összegyűjtött. így, ezek hatása alatt alakultak ki, József erős egyéniségében kiforrva, elképzelései az egységes, abszolút monarchiáról, ahol az uralkodó az állam első hivatalnoka, aki minden erejével az állam hatalmának, az alattvalók jólétének emelésére törekedik, aki viszont — e célok érdekében — minden alattvalójától feltétlen engedelmességet követel, s az útjában álló akadályokat kíméletlenül elsöpri. A császári program, a jozefinus államjogi reformok tehát már a központi hatalom irányítása szerint simán működő, egységes, centralizált államszerkezet és jogszolgáltatás kiépítését célozták, oly rendszerét, mely nem tűr meg semmiféle rendi vagy területi partikulárizmust, kiváltságot vagy történeti tradíciót. Ugyanakkor azonban a rendszer — s ez viszont annak feudális gyökereit mutatja meg — a társadalom régi osztálytagozódását továbbra is fenntartja, a jelentkező nemzeti igényekkel szemben teljes érzéketlenséget tanúsít, s az alattvalókat a francia 11 Varga: A magyar jogszolgáltatás átszervezése 736 — 737. 2* 19