Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége
ben — a táblához egy másik állami hivatalból lépett elő, s csak egy kisebb részt emeltek ki közvetlenül a megyei szolgálatból. A XIX. század folyamán azonban ez az arány megfordul, s a tábla bíráinak fő utánpótlási anyagát a kormány a megyei főtisztviselőkben találja meg. Ahogy a reformkor előrehalad, egyre több alispán és vármegyei főjegyző kap táblai kinevezést, különösen olyan személyek, akik megyéjük követeként az országgyűlésen is részt vettek. Az 1830-as, 1840-es években már a kinevezetteknek túlnyomó része első vagy másodalispán, esetleg más, országgyűlési követséget viselt megyei úr. A királyi személynöknek, mint a rendi tábla elnökének módja van megfigyelni a diétái küzdelmek során a követek magatartását, s eszerint veszi őket figyelembe az udvarhoz felterjesztett kandidációjában, s ezt a szempontot az udvar is nagy figyelemben részesíti. A címek, rangok, kitüntetések, birtokadományok mellett tehát az előkelő curiai állások adományozása is megjelenik az udvar eszközei között, melyekkel a megyei nemesség vezetőit magához vonni, kormányhű magatartásra csábítani törekedik. Mint a megürült bírói állásokért benyújtott kérvények nagy száma mutatja, a kir. táblai assessori méltóság valóban nagy vonzóerőt gyakorol a nemességnek a kormány által célbavett rétegére. Az elmondottakra a curia egykorú iratanyagában számtalan adat található. Az egyes kinevezésekből levonható példák sorolása helyett itt csupán néhány különösen jellegzetes forrásra hivatkozunk. így pl. a személynöki levéltárban, a personalis elnöki iratai között, fennmaradt 21 kir. táblai bíró minősítési lapja az 1796—1799. évekből. A 21 bíró közül kir. táblai kinevezésük előtt kerületi táblai bíró volt 8, a királyi ügyek igazgatóságának alkalmazottja 2, ügyvéd vagy uradalmi ügyész 3, alispán 4, vármegyei főjegyző 3, egyéb megyei tisztségviselő 1. Tehát állami szolgálatban állott 10, ügyvéd volt 3, megyei főtisztviselő volt 8, vagyis az utóbbiak a kinevezettek felét sem érték el. Hasonló arány tapasztalható a korszak kinevezési irataiban is. Ezzel szemben pl. 1836-ban, amikor egyszerre 4 assessort nevezett ki a király, mind a 4 megyei tisztségviselő volt (2 alispán, 1 főjegyző s 1 megyei táblabíró). Vagy pl. 1840-ben, amikor 3 megüresedett assessori állás betöltéséről volt szó, s a 3 állásra a királyi tábla 12 személyt hozott javaslatba, s további 12 személyre az uralkodó figyelmét felhívta, a 24 kiemelt személy közül 17 alispán, 3 más beosztású megyei funkcionárius, 1 meg nem jelölt foglalkozású (valószínűleg hivatalt nem viselő földbirtokos) s csupán 3 állami tisztviselő volt. Vagy pl. 1841-ben, amikor a kir. tábla hasonló alkalomból 5 assessori állásra 15 személyt terjesztett fel, ezek közül 9 alispán, 3 egyéb megyei főtisztviselő, s szintén csak 3-an állami hivatalnokok. S a 12 megyei funkcionárius közül 8-nál ki van emelve, hogy mint országgyűlési követ, „kiváló érdemeket szerzett", „a köznek hű szolgálatokat tett", „magát kiválóan forgatta". — Egy 1840. évi kinevezésnél az e tárgyban kelt királyi leirat még világosabban megmondja, hogy az újonnan kinevezett assessor eddig mind otthon, megyéjében, mint alispán, mind a diétán, mint megyéjének követe, az udvar érdekeit szolgálta: „altissimum servitium regium . . . promovendo, sacrae cumprimis regni Hungáriáé Coronae augustaeque domui" kiváló szolgálatokat végzett. S a hasonló példákat még hosszan folytathatnánk. 18 18 Személyin, lt. Acta praes. 1365. Rescr. reg (kir. t.) I. 2420. Prot. tab. reg. 1840. máj. 14, nov. 24. 1841. dec. 18.
