Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége

A királyi tábla bíráinak további kategóriáját képezi a 2 érseki vagy prímási assessor (assessores archiépiscopales). Ezek a hercegprímással vannak famíliárisi viszonyban, de állásuk éppen úgy átalakulóban van ahhoz, hogy királyi (állami) alkalmazássá váljék, mint azt a vices gerensek s az ítélőmesterek esetében láttuk. A prímási assessori állások betöltésével kapcsolatban tehát a fentieket kell megismételni. A 2 assessort az esztergomi érsek nevezi ki, ő ad nekik kinevezési okmányt, s az állás betöltéséről értesíti a personalist, aki viszont — a kinevezettnek a tábla plénuma előtti felesketése után — megkeresi a kamarát a fizetés kiutalása végett. . . A prímási assessorok ugyanabból a körből (megyei vagy állami alkalmazottak közül) kerülnek ki, mint a tábla királyi assessorai, ugyanazt a munkát is végzik, gyakran referens-bírói beosztásban működnek, s a királyi assessorokhoz hasonlóan lépnek elő pl. ítélőmesterré, alországbíróvá. A prímás halála esetén elvileg az ő alkalmazásuk is megszűnik, de a nagybírák familiárisaihoz hasonlóan a király őket is megerősíti állásukban, sőt a prímási méltóság betöltetlensége esetén, hogy a jogszolgáltatás a bírák számának csökkenése miatt hátrányt ne szenvedjen, a király nevezi ki (a tábla kandidációja alapján) az érseki assessorokat. Ha még megemlítjük, hogy assessorának kinevezése előtt, úgy látszik, az esztergomi érsek is informálódik Bécsben választásának fogadtatásáról, vagy éppen megszerzi a király engedélyét, a personalis maga is a prímás figyelmébe ajánl kinevezésre alkalmas személyeket, s hogy a kiszolgált érseki assessor a királytól kap nyugdíjat, úgy előttünk áll e feudális eredetű állás jogi helyzete a polgári átalakulás küszöbén, az itt tárgyalt átmeneti korszakban.

19 A bírák közé tartozik még a bányaügyi referens (referens in montanisticis), aki rendszerint nemcsak a királyi táblán, hanem a hétszemélyes táblán is ellátja ezt a feladatot. A két táblának ti. hol külön-külön bányaügyi előadója van, hol — s ez a gyakoribb eset — mindkettőnek közös, azonos a referense. Erről az állásról azonban, minthogy a bányaügyi referatúrát a curián többnyire a magyar kamara tanácsosai látják el, a referensek tehát általában nem a kir. tábla alkalmazottai, itt részletesebben nem szólunk. Ugyanígy nem térünk ki a királyi ügyek igazgatójára (causarum regalium director) sem, aki ugyan — szavazat nélkül — részt vesz a királyi tábla ülésein, sőt a közönséges büntető perek tárgyalásán olykor mint a kellő létszám kiegészítéséhez szükséges pótbíró (supplens) is szerepel, de szintén nem tartozik a curia státusába, ő a királyi ügyek igazgatóságának vezetője, „a szent korona ügyvédje", a kincstár magánjogi érdekeinek s a hútlenségi és felségsértési perekben a vádnak a képviselője. Hivatala tehát független a curiától, s az államapparátus szervezetében a magyar kamara alá tartozik, melynek a királyi ügyigazgató az egyik tanácsosa. A bírói státus alatt álló „subaltern" személyzet — a segédhivatalok tisztviselői — közül csak ketten: a tanácsjegyző (protocollista) és segédje (protocolli adjunctus) viselnek foglalkozásuk elnevezése előtt „kir. táblai" jelzőt. A többiek „curiai" című állásokat töltenek be. De minthogy e „curiai" segédhivatalok is a kir. tábla státusába tartoznak, s a personalis irányítása alatt állanak, ezeket is tt tárgyaljuk. E subaltern tisztviselők tehát: a tanácsjegyző és segédje, a kiadó 19 Rescr. reg. (kir. t.) I. 187, 367, 913, 1092, II. 447, 493. Rescr. reg. (hétsz. t.) 224. Repraesentationes I. 357. Prot. tab. reg. 1799. dec. 17, 1804. jan. 20, 1810. jan. 12, 1816. márc. 26. 1833. márc. 18, ápr. 30. Személyn. It. Acta praes. 205, 210, 219, 397.