Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége

Az intézmények tárgyalásának sorrendjét nem történeti vonatkozások (nem az intézmények keletkezésének sorrendje), hanem az említett összefüggések döntötték el. Ezek miatt a rangsor szempontja is háttérbe szorult. A hétszemélyes tábla ugyanis, bár ez a legmagasabb fórum, az egész curia csúcsszerve, minden vonatkozásban oly módon kapcsolódik egybe a királyi táblával, hogy ez utóbbi teljes apparátusának, egész működésének bemutatása előtt amaz nem tárgyalható. A curia harmadik tagjának, a váltófeltörvényszéknek ismertetése viszont, mint látni fogjuk, a két tábla viszonyainak előzetes ismeretét feltételezi. Munkánk itt következő részében tehát a curia intézményei közül a királyi táblát kellett elsőségben részesítenünk. Végül megjegyezzük, hogy az előadandók — e második rész egész anyaga — a curiának II. József rövidéletű reformja előtt kialakult s a No vus Ordo bukása után ismét visszaállított, 1849-ig megmaradt hagyományos állapotát írják le. A curia Novus Ordo alatti, csupán négy és fél évig tartott korszakát s annak ideiglenes viszonyait az első rész első fejezetében ismertettük; azokra, mint átmeneti eseményekre, átmeneti formákra itt nem térünk vissza. 1. A KIRÁLYI TÁBLA A feudáliskori királyi curia, fennállásának utolsó néhány évétől eltekintve, két tagból állott: a hétszemélyes táblából és a királyi táblából. Évszázados kapcsolatuk egymással azután is szorosabb maradt, mint a curia új, harmadik tagjával, amióta ez utóbbi a korszak végén, a XIX. század közepén létrejött. A curia tradicionális két tagja közül a munka összehasonlíthatatlanul nagyobb része a királyi táblára nehezedett. Eltekintve attól, hogy e tábla a hétszemélyes táblánál évente hosszabb ideig ülésezett, a közös curiai peres eljárásnak leghosszabb és legnehezebb szakasza is itt, a királyi táblán folyt le, s bizonyos funkciókat a másik tábla részére is ennek kellett elvégeznie. Ezért a királyi tábla teendői többfélék s szervezete összetettebb, mint a hétszemélyes tábláé, s az ún. curiai segédhivatalok közvetlenebb összefüggésben vannak vele, mint a hétszemélyes táblával. A segédhivatalok elnevezésének „curialis" jelzője (pl. expeditor vagy expeditúra curialis, archívum curiale is) csak annyit jelent, hogy az ily címet viselő hivatal, illetőleg hivatalnok mindkét tábla részére végez szolgálatokat, de ezek éppen úgy, mint az elnevezésük szerint is „királyi táblai" alkalmazottak, ez utóbbi fórum státusába vannak sorolva. A kir. tábla szervezetének ismertetését azonban a tábla elnökével, a királyi személy nőkkel kell kezdenünk. A személynök (personalis, teljes címmel personalis praesentiae regiae in judiciis locumtenens) bár nem zászlósúr, nem „országbárója", s az ország rendes nagybíráinak rangsorában a nádor és az országbíró mögött a harmadik helyet foglalja el, a feudális magyar állam apparátusában rendkívül jelentős tisztséget tölt be. Azon kívül, hogy vezeti az ország legfontosabb bíróságát, ahol az oda felkerült ügyek rendszerint el is dőlnek — a hétszemélyes tábla ugyanis a királyi tábla ítéleteit ritkán változtatja meg — s azon kívül, hogy mint e tábla elnöke, irányítja a magyar ügyvédképzést, s mint nagybíró, országos érvényű bírói parancsokat ad ki, és széleskörű hiteleshelyi tevékenységet folytat, még sok egyéb, az uralkodó s az államvezetés számára fontos szerepet is el kell látnia.