Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége

Ezek között a legjelentősebb az országgyűlés irányításában reá bízott feladat : az alsó tábla elnökségének kényes szerepe, mely különösen az itt tárgyalt korszakban s főleg a reformkor éles diétái küzdelmei során, rendkívüli igényeket támaszt az akkori personalisokkal szemben. Tőle várja az uralkodó, hogy „odahasson", hogy a tárgyalások simán, az udvar kívánsága szerint folyjanak le, ami az alsó táblán, a gravámenek vitáiban gyakran szenvedélyre lobbanó köznemesség körében sokkal nehezebb feladat, mint a nádor vagy az országbíró hasonló megbízatása a felső táblán, a többségükben kormánypárti, dinasztikus érzésű, reakciós főpapok és főurak között. E diétái szerep kicsinyített mása, de ugyanolyan nehézségekkel jár a mindig ellenzéki hangulatú „vezérmegye", Pest vármegye rendéinek fékentartása, amit a personalisnak, mint a nádor-főispán helyett a megye rendszerinti főispáni helytartójának szintén el kell végeznie. Hasonló irányú lojális buzgólkodást vár tőle az udvar az országgyűlések között tartott regnicolaris concursusokon s mindazon összejöveteleken, melyeket az uralkodó Bécsben vagy a nádor Budán valamilyen országos vagy jelentős tárgy megbeszélésére időnként összehív. Ezeken kívül is tanácsokkal és információkkal kell szolgálnia az államvezetés számára különféle kényes, bizalmas vagy fontos tárgyakban. Például „a legszigorúbb titoktartás mellett" véleményét kéri az uralkodó az összehívandó országgyűlés alkalmas időpontjáról, a királyi propositiókba felveendő tárgyakról s a módról, ahogyan a kormányzat számára megfelelő követek küldését elérni lehetne. Véleményét kérik az országgyűlési meghívólevél (régales) szövegének megállapítása tárgyában. Bizalmas utasításokat kap és bizalmas jelentéseket tesz az országgyűlés menetéről, a diétái naplók cenzúrázásáról, az udvar számára kellemetlen ügyek tárgyalásba bevonásának megakadályozásáról, a regnicolaris deputatiókról, vagy pl. az 1830. júliusi francia forradalom esetleges visszhangjának elfojtásáról is.

2 Végül, mint a magyar államapparátus első jogászának, szakvéleményt kell adnia a kormányzatot érdeklő jogi kérdésekben. így véleményét kéri a nádor a halálbüntetésről és a kegyelmezésről, a kancellár az országgyűlés alatti fiskális eljárásról, vagy arról, hogy büntető ügyekben melyik fórum illetékes eljárni (a personalis szerint a tett elkövetésének helye szerint illetékes bíróság). De hozzá küldenek megbírálás végett kinyomatásra benyújtott jogi műveket is, mint pl. Perger János Tripartitum-fordítását és „Magyar törvénytár"-át, Csepcsányi Tamás „Extractus juris Hungarici summarius" című, vagy Kassics Ignác „Praxis juridica civilis" című munkáit.

3 Éppen ezért csak meglett korú, nagy tapasztalatú férfiakat nevezett ki a király 2 Személyn. lt. Acta praes. 199, 239, 240, 241, 242, 249, 252, 266, 269, 314, 482, 583, 599, 796. — Hogy politikai vonatkozásban mit vár a kormányzat a personalistól, erre nézve idézzük pl, a nádornak és a kancellárnak Szögyény Zsigmondhoz az 1825. évi országgyűlés előtt intézett leiratait. A nádor arra utasítja a személynököt, mint Pest megye főispáni administratorát: minden erővel törekedjék arra, hogy a megye az országgyűlésre olyan követeket küldjön, akikben megfelelő szellemi és jellembeli tulajdonságokkal s érett ítélettel „az uralkodó iránti őszinte szeretet s az Ősi alkotmányhoz szilárd ragaszkodás egyesül". Ugyanezt a kívánságot fejezi ki a kancellár is. Meghagyja a personalisnak, hogy a követválasztó közgyűlésen mindent kövessen el, hogy olyanok választassanak meg, „quorum moderata rerum pertractandarum ratio" a megye közgyűlésein már bebizonyosodott. Hasonló szellemben kell kidolgozni a követi utasítást is, s mihelyt elkészül, azt a personalis — saját használatára szükségesként feltüntetve — vegye ki a főjegyzői hivatalból, s „a legnagyobb titoktartás mellett" „haladéktalanul terjessze fel" Bécsbe. Személyn. lt. Acta praes. 241, 242. 3 Személyn. lt. Acta praes. 317, 3 22, 329, 346, 352, 353, 429, 430, 477, 642.