Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
mentum, mely május hónapról összesen 7 irat beérkezését mutatja ki (kimenő irat április 8-a után a könyvben nem szerepel). Úgy látszik tehát, hogy a megindult tavaszi hadjárat eseményei miatt az ítélkezést, egyáltalában ülések tartását április folyamán mind a táblákon, mind a váltófeltörvényszéken ismét elnapolták. 120 A további adatok viszont már a curia megszüntetésére, fennállásának utolsó napjaira vonatkoznak. Pest visszafoglalásakor ugyanis Irányi Dániel kormánybiztos 1849. május 1-én, a kormányzóelnök rendeletére hivatkozva, igazolásra szólította fel a „magyar fÖtörvényszék"-et (a detronizáció után a „királyi tábla", „királyi curia" kifejezéseket már nem használták): miért nem ment az év elején a kormánnyal Debrecenbe? A kormánybiztosnak adandó választ az ebből az alkalomból mégis összejött május 6-iki curiai ülés állapította meg. A válasz azonban nem volt kielégítő. Arra Irányi kormánybiztos azonnal (másnap, május 7-én) felelt, s közölte Vukovics igazságügyminiszternek már előbb, 1849. május 3-án kelt rendeletét, mellyel a curia bíráskodását ideiglenesen felfüggesztette. 121 Ebben az ex-lex állapotban érte a curiát Pestnek — Buda ostromával kapcsolatos — bombázása. A budai Várból kilőtt bombák a pesti Belvárosban súlyos károkat okoztak, ezért a főváros kormánybiztosa utasítást adott a curiai pertáraknak s a curiai levéltárnak az ágyúk lőtávolán kívüli területre, a Ludoviceum épületébe való menekítésére. Az iratok áthordása a levéltárigazgató vezetése alatt május 8-án kezdődött meg. Az intézkedés nagyon indokoltnak bizonyult, mert másnap, május 9-én hajnalban a curia épülete is gyújtó lövedékeket („tüzes golyókat") kapott, kigyulladt, s erősen megrongálódott. Űgy látszik azonban, hogy az iratokat kár nem érte: átszállításuk tovább folyt, s május 16-án be is fejeződött. A menekített iratok május végéig maradtak a Ludoviceumban, ekkor, a veszély elmúltával (május 30-án) visszaszállításukra került sor, ami június 6-áig szintén lebonyolódott. 122 Mire azonban az iratok rendes helyükre visszakerültek, a curia már nem műkö120 Ennek bizonyos fokig ellentmond az a körülmény, hogy a kir. tábla márc. 31-i utolsó jegyzőkönyve rendes, szokott lefolyású ülést mutat, az ítélkezés megszakításáról nincs szó. Ez azonban e rohamos időkben nem zárja ki, hogy valamilyen azonnali intézkedés történt, melyről már nem vettek fel jegyzőkönyvet, vagy az nem került a többivel együtt elhelyezésre. Az utóbbit erősíti, hogy sem a Kir. táblai perfelvételi sorjegyzékek 1849. évi füzetében, sem az Extractus processuum criminalium állag 1849-re vonatkozó mutatóiban (III —IV.) és seriesében (III.) nem szerepel 1849. március után felvett, illetőleg ez után kelt ítéletet tartalmazó per. 121 Corresp. 8. cs. Lt. 1853: 788. Vukovicsnak egy napon, május 3-án kelt két rendelete nemcsak a curia, hanem több más, az osztrák megszállás alatt tovább intézkedő királyi hatóság, többek közt a volt kir. ügyigazgatóság működésót is felfüggesztette. Közlöny 1849. máj. 5. 358. 122 A curia épületének bombázására s az iratok menekítésére és visszaszállítására vonatkozó részletes adatokat annak köszönhetjük, hogy a curiai levéltár igazgatója, Petrovics, a mentési munka költségeire 100 forintot kapott elszámolásra Hajnik Pál akkori rendőrfőnöktől. A szabadságharc után Hajnik irattára a cs. kir. hatóságok kezébe került, azt az (ideiglenesen visszaállított) kir. ügyigazgatóság átvizsgálta, s felfedezvén benne az említett 100 forintos kiutalást, a levéltárigazgatót 1851. nov. 29-én számadásra szólította fel. A felszólításra Petrovics 1852-ben, hangsúlyozva, hogy elszámolását 1849-ben már benyújtotta, annak másolatát ismét beterjesztette. Az elszámolással kapcsolatos iratok az iratmentés történetéről is — az 1805. évi temesvári menekülésről s az 1809. évi kitelepülési tervről — részletes felvilágosítást adnak. Rescr. reg. (kir. t.) I. 2610.
