Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

Amikor tehát a curia az 1847. november 7-ére összehívott utolsó rendi országgyűlésre Pozsonyba felutazott, belső viszonyai az egész ország közállapotainak kettősségét tükrözték. A curia ügyvitelében is egymás mellett élt még a felbomló régi világ, a feudális ősiségi jog s a táblai perek középkori szövevénye, s a születőben levő új világ, ami felé a fellebbezett perek gyorsabb, viszonylag modernebb, tanácsokban történő intézése mutat, s amit az új típusú váltójog s a váltó- és csődperes eljárás polgári formái már készen állítnak elénk. A fejlődés törvényei szerint a jövő az utóbbiaké volt, de győzelmük időpontja az országgyűlés megnyitásakor még nem látszott világosan. Az ismeretes kül- és belföldi események a fejlődés menetét felgyorsították, a reformkor lassú mennyiségi változásai minőségi változásba csaptak át, s az 1848. év forradalmi átalakulása a jogszolgáltatásban is új lehetőségeket nyitott meg. Az 1848. évi márciusi (áprilisi) törvények közül nem egy közvetlenül érintette a curiát, így mindjárt a 3. tc. a független, felelős magyar minisztérium felállításáról, ami azt jelentette, hogy a curia feletti felügyeletet a megszűnő kancellária helyett az igazságügyminisztérium veszi át. További törvénycikkek hatásköri és illetékességi változásokat hoztak. Az utóbbi körbe tartozik Magyarország és Erdély egyesítése (7. tc), mely Erdélyt — elvileg —- a curia illetékessége alá vonta. A curia hatáskörét terjesztette ki továbbá az úrbéri ügyeknek az eddigi közigazgatási út helyett bírósági útra terelése (10. tc), s így a helytartótanács eddigi ily szerepének átruházása a királyi táblára, ahová ezután az úrbéri ügyek a vármegyétől az alispáni ítélőszék első fokú s a megyei törvényszék másodfokú eljárása után végső fokon — továbbvitel lehetősége nélkül — felülvizsgálatra kerültek. A hétszemélyes tábla hatáskörét bővítette a sajtótörvény, mely szerint (18. tc. 17. §.) a sajtóvétségekben való ítélkezésre felállítandó esküdtszékek felettes fóruma ez a tábla lesz, valamint a jász-kun kerületekről szóló (28.) tc, mely a nádori főtörvényszék megszűnését eredményezte. S minthogy ez utóbbi felsőbíróság szünetelése esetén szerepét eddig is a hétszemélyes táblának kellett ellátnia, ez a helyzet most állandósult, a jász-kun perek különleges útja megszűnt. A földesúri bíráskodás eltörlése viszont (9. tc. 4. §.), bármüy óriási jelentősége volt is a társadalmi haladás szempontjából, a curiára nézve lényeges változást nem jelentett, minthogy azok az ügyek, melyek eddig úriszéken indulva kerültek a curia elé, ezután megyei szervektől jöttek fel a királyi, majd tovább a hétszemélyes táblára. Mindezeknél nagyobb jelentősége volt a curia részére az országgyűlésről s az ősiségről hozott törvényeknek. Az előbbi szerint (4. tc 8. §.) „a királyi tábla a képviselők táblájának kiegészítő része lenni ezennel megszűnvén", megszűnt az az évszázados szokás is, hogy országgyűlés esetén — bármilyen hosszú volt az — a curia vagy (mint régebben) egyáltalán nem, vagy (újabban is) csak a diétái tárgyalások szüneteiben ítélkezhetett. Az országgyűlés és a királyi tábla középkori kapcsolatának eltörlésével újabb akadály hárult el az útból, hogy a curia a polgár, korszaknak megfelelő, folyamatosan működő felsőbírósággá, csak ítélkező szervvé alakuljon át. Az ősiség eltörlése (15. tc.) pedig megszabadította a curiát az octavalis táblai perek nyomasztó terhétől, az évtizedek óta folyó, elintézhetetlen ügyek tömegétől, s megadta a lehetőséget arra, hogy új, polgári szellemű, egységes perrendtartás dolgoztassék ki. — Természetesen, az 1848/49. év rohanó eseményei között a lehetőség nem volt felhasználható, s a polgári jellegű perrendtartást