Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
rium) még fluktuálóbbá tenné . . ." Ezen kívül, ha ezek a perek az országgyűlés alatt tárgy altatnának, akkor a táblai ügyvédek, akik a kormánytól független helyzetüknél fogva többnyire liberális eszméket (liberaliores ideas) táplálnak, mind Pozsonyba, az országgyűlés színhelyére utaznának, holott az, hogy „az ő ottani jelenlétük . . . nem kívánatos, bizonyításra nem szorul". A kancellária ezért azt javasolta a királynak, hogy a törvénytervezet e pontjának jóváhagyását tagadja meg, s csak a másik két pontot fogadja el. A király 1844. október 13-án így is döntött, s a kancellária a felterjesztett törvényjavaslatot — indokolás nélkül — ilyen értelmű királyi dekrétummal küldte vissza az országgyűlésnek, mely azt a módosítás ellenére elfogadta. így született meg az idézett 1844: 8. tc., mutatva I. Ferenc kormányzatának fejlődésgátló szerepét, saját politikai érdekeiért hasznos reformokat is elutasító taktikázását. 96 A következő évek legjelentősebb eseménye a curia számára a régi épület visszavétele, helyreállítása s az oda visszaköltözés volt. Az árvíztől súlyosan megrongált épületet ugyanis, amikor a curia onnan bérelt helyiségekbe költözött, s ott csak néhány szolgálati lakást tartott meg, a kincstár Pest városának engedte át ideiglenes használatra. A város a legszükségesebb helyreállítási munkákat elvégeztette, így az épület fennmaradását biztosította, s azt (a városházán folyt építkezés miatt kiürített hivatalainak szükség-elhelyezésére) 1847-ig használta. Ekkor az épület visszakerült a kincstár kezébe, mely azt az építészeti igazgatóság útján a curia számára teljesen helyreállította. 1847 nyarán a curia visszaköltözése is (a br. Laffert-család belvárosi palotájából, hol utolsó bérelt szállása volt) megtörtént. 1847. augusztus 21-én a szent-istváni törvényszakot a királyi tábla — 9 év után — ismét a régi épületben kezdte meg. 97 Egyébként ezek az évek a curián az intenzívebbé váló munka jegyében teltek el. Most már mindkét tábla ítélkezett a törvényszünetek alatt is, a hétszemélyes tábla üléseinek száma így (a váltóosztállyal együtt) a korábbi 120—130 helyett évi 180— 190-re emelkedett, de volt év, amikor a 200-at is jelentékenyen meghaladta. Ugyanakkor a királyi tábla üléseinek száma, a fellebbezett pereket intéző tanácsok párhuzamos üléseivel, mint láttuk, a 400-at is megközelítette (1846-ban pl. a 360-at érte el). S minthogy mindkét tábla bizonyos létszámkiegészítést is kapott, a reájuk váró feladatokon talán úrrá tudtak volna lenni, ha az eredményes munka gátjaként nincsenek ott továbbra is a táblai, főleg az octavalis perek, az ősiségi joggal kapcsolatos bonyolult örökösödési, osztályos és egyéb birtokperek, melyeknek alakiságai az eljárást végeláthatatlanná, a befejezést nehézzé és bizonytalanná tették. Alakiságaikhoz tartozott, hogy az ilyen ügyeket még most sem lehetett tanácsok elé utalni — ahogyan a királyi tábla rajtuk kívül már minden más ügyet intézett — hanem ezek a tábla teljes üléseihez lévén kötve, annak egész bírói testületét a munkaidő jelentékeny részében lekötötték, s a táblai perekben gyakori közbenszóló ítéletek hozásával meddő munkára kényszerítették. 98 96 Kanc. It. Acta gen. 1844: 16127. 97 Rescr. reg. (kir. t.) II. 1163. Prot. tab. reg. 1847. aug. 21. » s Norm. 200, 202. Rescr. reg. (kir. t.) II. 1255, 1310. Prot. tab. septemviral. és Prot. tab. reg. 1845 — 1848. d. a. — Az ítélkezés meggyorsítása érdekében tett intézkedések hatását mutatja, hogy a pertorlódás növekedése megállt, viszont a táblai perekkel kapcsolatos nehézségeket tárja fel, hogy a javulás az intézkedések ellenére is csekély, a restancia alig csökken. Az 1840. év végéig az elintézetlen ügyek száma a kir. táblán 5898-ra nőtt. Pesti Hírlap 1841. jan. 13. Az 1842. év végén ez a szám 5563 volt, tehát a hátralék csak 335-tel fogyott. Kanc. It. Acta gen. 1843: 3632. 9* 131
