Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
nul — éveken át elintézetlenül feküsznek, ami különösen a kisebb anyagi erővel rendelkező felekre nézve igen súlyos helyzetet teremt. A kancellária jelentésre szólította fel a királyi táblát. Ez (1822. február 14-én kelt felterjesztésében) a panasz tárgyát abban látja „koncentrálódva", hogy a perek revíziója lassan megy, s ez főleg a szegényebb pereskedőket terheli. Ezért — nehogy hasonló folyamodások azt a látszatot keltsék, hogy e tényt a tábla meg nem felelő ügyintézése okozza — a jelentést annak magyarázatával kezdi: miért nincsen arányban a beérkező és az elintézett ügyek száma? A perek mennyiségének növekedését a tábla ezúttal „a kultúra s a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése miatt megszaporodott jogviszonylatok"-kai s a pénzromlás által előidézett zavarokkal magyarázza. S nyíltan bevallja, hogy a királyi tábla, bár minden tőle telhetőt megtesz, a nehézségeket nem tudja legyőzni, a beérkező gyarapodást s az ügyek intézését nem tudja egyensúlyba hozni, ezért a felhalmozódott hátralék nemhogy csökkenne, inkább egyre nő. Ezzel kapcsolatban rámutat, hogy 1790 óta 8 országgyűlés és 4 insurrectio volt, tehát 12 ilyen rendkívüli törvényszünet jött közbe, s miattuk összesen kb. 6 év esett ki a jogszolgáltatásból. A továbbiakban ismét a fellebbezett büntető perek miatt előállott munkatöbbletet említi. Nem csodálható tehát — folytatja — hogy mivel a curia előtt lefolyó perek száma csaknem annyi ezerre nőtt, ahány száz valaha volt, e pertömegben az ügyintézés a folyamatos gyarapodással nem tud lépést tartani. Ami a perek sorrendjét illeti, az 1807: 10. tc. végrehajtása annyi nehézségbe ütközik, hogy azt eddig pontosabban bevezetni nem lehetett, csak a törvény szellemének próbáltak megközelítőleg eleget tenni. Az elintézetlen táblai és appellált perek száma ugyanis ma már olyan nagy, hogy elsőbbségben részesítendő, sürgetett ügy is több van, mint amennyi elintézhető. A referensek tehát mindig a legsürgősebbnek látszó ügyet veszik elő, s így a többi visszamarad, ez azonban gazdagok és szegények ügyeivel egyformán megtörténik. A továbbiakban — a fenti törvénycikk végrehajtására — hosszú és részletes javaslatot terjeszt elő: milyen ügyeket, illetőleg a per mely fázisában ítéletre kerülő ügyeket kellene soronkívüliségben részesíteni, s milyen ügyviteli eljárással lehetne az ilyen pereket kiválasztani, általában hogyan volna a perek sorrendje meghatározandó. 61 A felterjesztésről a kancellárián is hosszú szövegű akta készült, mely végül is azt állapítja meg, hogy a királyi tábla magyarázata elfogadható, az 1807: 10. tc. előírását betűszerint betartani nem lehet, s remélhető, hogy a tábla által javasolt sorrend elfogadásával kellő szilárd rendszer alakul ki, s a panaszok megszűnnek. A javaslat részletes vizsgálata alapján a kancellária csak olyan intézkedést tud leszűrni, hogy a korábbi körrendeletet — annak közhírré tételét, hogy az 1808 előtti perek csak a felek jelentkezése esetén vétetnek felülvizsgálat alá — meg kell ismételni, hogy így a séries az elhagyott perektől megtisztítható, s a valóban revideálandó perek sora végre megállapítható legyen. Ehhez, az eddigi hasonló akciók eredménytelenségén okulva, azt fűzi hozzá, hogy az újonnan kiadandó körrendeletben azt is közhírré kell tenni, hogy aki egy éven belül nem jelentkezik, annak pere, mint elhagyott ügy, a seriesből töröltetni fog. Egyébként a kancel61 A fenti előterjesztést a kir. tábla a tárgyban kiküldött bizottság munkálata alapján készítette el. A bizottság elaborátumának s a felterjesztésnek fogalmazványa Norm. 119. Az elküldött tisztázatok Kanc. lt. Acta gen. 1822: 4249, 4267.
