Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

lária indokoltnak találja a királyi táblának azt a kérelmét, hogy az uralkodó soronkívüliséget csak a tábla meghallgatása után engedélyezzen. A kancellária a maga részéről nagyrészt jóváhagyja a tábla által javasolt ügyviteli intézkedéseket is, részben viszont módosításukat kívánja. Mindezek olyan részletkérdések, amelyek sem a baj okát nem érintik, sem annak lényegesebb javítására nem alkalmasak. A táblát illető konkrét intézkedés pedig, hogy a büntető pereket törvényszünetek alatt kell tárgyalni, s a törvényszakok a táblai és fellebbezett polgári perek intézésére fordítandók, már nem új gondolat, erről a fentebbiekben is szó volt.

62 Nem terjeszkedhetünk ki továbbá a fenti tárgyakban a personalis és a kancellár, illetőleg a kir. tábla és a kancellária közt folyt iratváltások egyenkénti ismertetésére; ezek, mint láttuk, egy körben forognak, s változást nem is idéztek elő. Újnak csupán az, a kancellárián ismételten felmerült elképzelés tekinthető, hogy a büntető perek és a váló perek után most már minden fellebbezett polgári per 2 tanácsban revideáltassék, ez a javaslat azonban egyelőre még megvalósításra nem került. Ugyanígy felmerült, de nem történt meg a referensek számának 8-ról 12-re emelése, csupán azt hagyta jóvá a király, hogy a referensek munkájának könnyítésére a tábla többi assessora is bevonható legyen a perek előadásába, de csak a büntetőperek felülvizsgálatánál.

63 — Ez is mutatja, mint a fentebb ismertetett több más intézkedés, hogy a büntető perekre a polgári ügyeknél sokkal kisebb gondot fordítottak. S ez — az egykorú büntetőjog viszonylagos fejletlenségével együtt — kétségtelenül azzal a körülménnyel áll kapcsolatban, hogy míg a polgári ügyekben a peres felek túlnyomó többsége nemes volt, addig a büntetőperek vádlottainak nagy többsége jobbágy és városi plebejus vagy bocskoros nemes. Birtokos nemesek, annak a „bene possessionatus" rétegnek a tagjai, melyből a törvényhozók s a dicasteriumok személyzete, a curia bírái is kikerültek, a büntető perek vádlottai között, magától értetődően, igen ritkán fordultak elő. A fentebbi tárgykörből, a curia ekkori helyzetére vonatkozólag, itt csak egy iratot kívánunk még idézni: a személynöknek 1823. január 10-én a kancellárhoz intézett felterjesztését, mellyel a kir. táblánál elintézésre váró perek áttekintő táblázatát s az 1822. év ügyforgalmáról szóló jelentést megküldte. A felterjesztésben megjegyzi, hogy 1822-ben büntető pereket a húsvét-utáni törvényszaktól kezdve csak törvényszüneti napokon revideáltak, a többi idő polgári perekre volt fordítható. Ennek ellenére a táblai perek száma nőtt: a múlt évben 113 új ügy érkezett, s csak 64 ügy fejeződött be. De ez, mondja a personalis, nem mutatja a rájuk fordított időt, mert ez évben a tábla ilyen perekben összesen 277 ítéletet hozott, csakhogy ebből 213 (több mint a 3/4 részük) közbenszóló ítélet volt, vagy olyan érdemi ítélet, amit a felek perorvoslattal megakasztottak, ezeknek az ítéleteknek a meghozatalával tehát az elintézetlen ügyek száma nem csökkent. A personalis így, amikor a fentieket a tábla mentségére megemlíti, értékes adatot őrzött meg a feudális eljárás középkoriasan vontatott menetéről, ami az ügyek gyorsabb, áttekinthető időn belüli lefolytatását eleve kizárta, s reménytelenné tette, hogy a sok aktaváltás, a keresett megoldások, valamilyen lényeges eredményre vezessenek. A personalis felterjesztése ismét azzal a megjegyzéssel zá62

Kanc. U. Acta gen. 1822: 4267. ™Kanc. lt. Acta gen. 1822: 3869, 4249, 4267, 7616, 10326, 1823: 3471, 1825: 548, 8614. Norm. 119. Személyn. U. Acta praes. 174. 8* 115