Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

feleljen, a nehézségek megoldására nem lát más eszközt, mint hogy a fellebbezett büntető, váló- és bányaperek felülvizsgálata alól — az országgyűlés által hozandó új törvénnyel — felmentést kapjon.

59 Hosszan ismertettük a tábla felterjesztését, mert nemcsak a curia egykorú viszonyaiba enged betekintést, de bíráinak felfogását is rendkívül élesen mutatja meg. Gondolkodásukban nyoma sincs annak, mintha éreznék az egykorú jogszolgáltatás egyre súlyosodé nehézségeinek ha nem is az okait, de legalább a problémáit, vagy magát a tényt, hogy gyökeres változásra volna szükség, ami a közeledő reformokban nemsokára az érdeklődés előterébe fog kerülni. Ellenkezőleg, mint láttuk, retrográd intézkedéssel, a büntető, váló- és bányaperek intézésének maguktól elhárításával, talán az ilyen perek fellebbezésének megszüntetésével, vagy más idejétmúlt megoldással akarnak helyzetükön segíteni, melyből a hivatali munka növekedését s az uralkodó — indokolatlannak talált — roszszallását érzik át a legélénkebben. A következő években a kancellária és a curia közt folyt levelezés ugyanazt a reménytelen képet tükrözi, ami a fentiekből kibontakozott. A kancellária részint a curiától bekért jelentésekből, részben most már a súlyosan akadozó felsőbíráskodás miatt a felektől beérkező panaszokból és feljelentésekből érzi, hogy komoly bajokkal áll szemben, magyarázatot és felvilágosítást kér, a curia munkáját serkenteni, eredményesebbé tenni kívánja, de a kiadott utasítások egy helyben topogást mutatnak. Ugyanígy nem viszik előbbre az ügyet a rosszallások s az elégedetlenség sem, amit pl. a király a personalis előtt — személyes jelentkezése alkalmával Bécsben — kifejez, vagy a kancellária a curiához intézett leirataiban szóvá tesz. A curia a kifogásokra magyarázattal szolgál, terjedelmes információkat és javaslatokat dolgoz ki, melyek azonban az előzőkben ismertetett javítási kísérletek körében maradnak, vagy csupán részletkérdéseket érintenek. Az iratváltások tehát semmi javulást nem hoznak, a magyarázatokat a kancellária vagy az uralkodó kénytelen elfogadni, s a nehézségek továbbra is változatlanul fennállnak. Az elmondottakra jellemző pl. egy, a hétszemélyes tábla ellen 1819-ben a kancelláriához beérkezett névtelen feljelentés elintéződése. A feljelentő kifogásolja, hogy a tábla egy férj gyilkosságban való bűnrészességgel vádolt nemes nőt felmentett, hogy bizonyos hagyatéki ügyben szabálytalanul a kincstár ellen hozott ítéletet, s hogy e fórumon egyes felek kedvezésben részesülnek: ha a bírák látják, hogy a támogatott fél ügye rosszul áll, az ítélethozatalt felfüggesztik, s az ellenfelet békés egyezségre igyekeznek rávenni. A feljelentéssel kapcsolatban a kancellár felvilágosítást kért a nádortól. A nádor az ügyet továbbadta az országbírónak, ki éleshangú deklarációban utasította vissza a vádakat. Az országbíró közlése alapján a nádor a hétszemélyes táblát minden gyanútól mentnek, gyakorlatát — hogy a felek közt egyezséget igyekszik létrehozni — helyesnek jelentette ki a kancelláriának adott válaszában. A kancellária elfogadta a magyarázatot, védelmébe vette a hétszemélyes táblát, s ennek megfelelően a királyi resolutio az ügyet további vizsgálódás nélkül lezárta.

60 Hasonló panasz érkezett be a királyi tábla ellen, hogy a perek tárgyalásánál az 1807: 10. tc. által előírt sorrendet nem tartja be, emiatt perek — szabálytala59 Norm. 119. Személyn. U. Acta praes. 126. 60 Kanc. It. Acta gen. 1819: 14345, 1820: 7622. 8 Varga Endre 113