Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

Ilyen instrukciók birtokában s a nádor, az országbíró, a kir. személynök és a kir. ügyigazgató között folyt előzetes tárgyalások után, a kir. tábla a peres eljárást végül is megkezdte. A perrel foglalkozó rendkívüli ülések sorában az 1794. november 30-án tartott ülés volt az első, melyen a fenti királyi rendelkezések — az eljárás módjára nézve kapott utasítások — kerültek kihirdetésre a tábla tagjai előtt. Majd a personalis közölte, hogy a kir. ügyigazgató a vádlevelet már benyújtotta, ő pedig a perfelvétel idejét december 3-ára tűzte ki, végül kijelölte a kihallgatások és szembesítések lefolytatására kiküldendő táblai bizottság tagjait. 1794. december 3-án a leváta a fővádlottak ügyében valóban megtörtént, s ezzel a per a királyi tábla előtt ténylegesen megindult.

33 A per (ti. a vádlottak ellen egyenként, külön-külön lefolytatott perek) története közismert, az ügy iratai — mint láttuk — mind ki vannak adva, így a számtalan jegyzőkönyv és iratváltás anyagából szemelvények közlése helyett csak az egész per befejeződésének dátumaira utalunk. Az utolsó ítéleteket a királyi tábla 1795. május 22-én, a hétszemélyes tábla — mely az udvar részéről hajszolt ügyben a királyi táblával párhuzamosan ítélkezett — május 23-án hozta meg. Közben, május 20-án az első 5 halálraítélt kivégzése is végbement: végrehajtására sikerült Pest megyét rákényszeríteni. Június 2-án hagyta jóvá I. Ferenc az utolsó ítéleteket, amiről a nádort s a hétszemélyes táblát külön-külön értesítette. Június 3-án megtörtént a további 2 kivégzés, majd a börtönre ítélt rabokat — az osztrák várbörtönökbe való elszállítás végett — átadták a budai főhadparancsnokságnak, s ezzel 1795. július elején az országos izgalmat és szenvedélyes vitákat kiváltó hosszú per végre lezárult,

34 mintául szolgálva most már a további hasonló perekhez, melyekben a curia ugyanilyen engedelmesen járt el a felsőbb utasítások végrehajtásában s a bomladozó feudális rend védelmében.

35 Ehhez különben a kormányzatnak az a körülmény is szüárd támaszt adott, hogy a hétszemélyes tábla s egyben az egész curia (ugyanúgy, mint a magyarországi közigazgatás központi szerve, a helytartótanács) elnöki tisztét 1790 óta megszakítás nélküli sorban Habsburg-főhercegek töltötték be. Az a szilárd bázis azonban, amit a főherceg-nádoroknak a magyarországi államapparátus vezető helyére állítása az udvar számára jelentett, s a magyar 38 A nov. 30. és dec. 3. ülések jegyzőkönyve Személyn. It. Felségsértési perek. Martinovics-per I. cs. 6 — 7. (Mindkettő kiadva: Magyar jakobinus mozgalom II. 273 — 277.) 34 Magyar jakobinus mozgalom II. 11. 38 A kir. tábla elnökét, Ürményi personalist a király a per befejeződése után, 1795. júl. 20-án leváltotta, s helyébe Felsőbüki Nagy József személyében új personalist nevezett ki. Ezt az egykorúak annak tulajdonították, hogy Ürményi a Martinovicsperben ellene szegült volna az udvar akaratának, s ezért kegyvesztetté vált. De, mint Benda, a per monográfusa — a felhasznált óriási forrásanyag bi rtokában — megállapítja, nincs rá adat, hogy Ürményi a por folyamán bármiben is szembehelyezkedett volna az uralkodó vagy a nádor szándékaival. Magyar jakobinus mozgalom II. 237. A per kimenetele is azt mutatja, hogy a curia tagjainak rendi vagy osztályszemlélete ezúttal nem került szembe az udvar akaratával, mint azt TI. József alatt többször láthattuk. — Domanovszky szerint Ürményi elbocsátását udvari intrika, II. József halála idején tanúsított magatartásának hamis színbe állítása okozta. Domanovszky 531 — 540. — Zichy országbírónak és Ürményinek, a felvilágosodás őszinte híveinek egyidejűleg történt leváltását Ferenc király hangulatváltozása a jakobinus per után, fokozódó bizalmatlansága a haladó eszmékkel s József rendszerének volt támogatóival szemben, egyébként is kellően megmagyarázhatja.