Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
rendek magatartásának lojálissá válása a francia forradalom hatása alatt, nem nyugtatta meg a kormányt: az általános bizalmatlanság s a félelem a titkos társaságoktól a Martinovics-mozgalom elfojtása után is megmaradt. A bizalmatlanság még a per iratainak sorsára is kihatott. Az udvar nem merte e kényes dokumentumokat természetes helyükön, vagy a curiai levéltárban, vagy a kir. tábla elnöki iratai közt, a személynöki levéltárban őriztetni. Ezért a perjegyzőkönyveket s a hozzájuk kapcsolódó iratokat — a per anyagának legfontosabb részét — Bécsbe felküldette, ott visszatartotta, s az uralkodó szigorúan bizalmas iratgyűjteményében helyeztette el, ahonnan azokat csak 1927-ben sikerült a Magyar Országos Levéltárnak visszakapnia. 36 A titkos mozgalmaktól való félelem, az a törekvés, hogy legalább az állami alkalmazottakat s a társadalomban ekkor nagy súllyal bíró ügyvédi kart az ilyen társaságoktól távol tartsák, a kormányzatnak továbbra is állandó gondoskodásában maradt. Ezért vezették be a titkos minősítést s a politikai jellegű reversalisok alkalmazását. Az előbbit a kir. táblán az uralkodónak a kir. személynökhöz intézett, 1796. május 18-án kelt legfelsőbb kézjegye rendszeresítette. A kézjegy „bizalmasan" arra utasította a personalist, hogy — szigorú személyes felelőssége mellett — a királyi tábla összes alkalmazottjáról „lehetőleg titokban" érzelmektől nem befolyásolt, részletes minősítést készítsen, azt közvetlenül az uralkodóhoz küldje fel, „s ezt évről-évre pontosan tovább folytassa". A kézjegyhez mellékelt minta szerint a conduite-liste adatainak a minősített alkalmazott szolgálati, személyi, családi, anyagi viszonyaira, képességeire, hivatali és egyéb magatartására vonatkozó kimerítő részletességű felvilágosításokon kívül arra is ki kell terjeszkednie: van-e kapcsolata az alkalmazottnak valamilyen titkos vagy „aggályos" társasággal. 3 ' A minősítés rendszeresítésén kívül a kormány a titkos társaságokba lépés szigorú tilalmazásával igyekezett magát megnyugtatni. Majd, amikor ezt sem érezte kielégítőnek — hogy az uralkodó „az alattvalókban megbízhasson" — nyilatkozatot követelt minden állami alkalmazottól arra nézve, hogy nem tagja semmiféle bel- vagy külföldi titkos társaságnak, vagy ha volt is, azzal minden kapcsolatot megszakított, vagy megszakít, s a jövőben ilyenbe be nem lép. A rendelkezést, természetesen, a curia is megkapta, mégpedig ismételten, azt ugyanis a kancellária többször megújította. Ennek során a nyilatkozat formája változott: eredetileg (a kancellár 1801. május 1-én kelt praesidialisa szerint) minden alkalmazottnak — még a personalisnak is — külön reversalist kellett kiállítania a fenti tartalommal, s az összegyűjtött reversalisokat Bécsbe kellett felterjeszteni. Később (1812. december 21-én kelt elnöki rendelet szerint) a kancellária beérte egy, a tábla minden alkalmazottja által aláírt közös nyilatkozattal. De a bizalmatlanságra jellemző, hogy a kancellár a leiratban külön meghagyta a persona36 A periratok Bécsbe küldése Sándor Lipót 866 — 867. és Norm. 36. Mind az annak idején Pesten maradt, mind a Bécsből visszakerült periratok, együtt, a személynöki levéltárban találtak végleges elhelyezést: az előbbiek a „Felségsértési perek" c. állag külön Martinovics-csomóiban, az utóbbiak „A magyar jakobinus-per Bécsből kiszolgáltatott iratai" címen. Az eredeti per jegyzőkönyvek az utóbbi állagban találhatók, kivéve éppen Martinovics perének jegyzőkönyvét, melyet a magyar—osztrák levéltári tárgyalások alkalmával az osztrák fél a Haus-, Hof- und Staatsarchivban visszatartott. 37 Személyn. lt. Acta praes. 1364.
