Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
I.rész. 1686-1720
hivatalok. 150 Végül az 1720-as évek után ez a kérdés is rendeződött. A harmincadhivatalok közül a csempészet, a külföldi, főleg a görög kereskedők ellenőrzésére csak a budai főharmincadhivatalt hagyták meg a pesti és kecskeméti fiókkal (később Vácon és Dunaföld váron is felállítottak fiókot). Az uradalmi hivatalok közül megmaradtak a szolnoki, pécsi és szigetvári provizorátusok, továbbá a foki és simontornyai vámhivatalok. 151 Budán, az inspektorátus központjában kerületi pénztár (perceptorátus) is működött, ezt 1722-ben megszüntették és a pénztárügyet a továbbiakban a budai harmincadhivatalra bízták. 152 A budai kamarai kerület 1710 után tehát végeredményben inkább uradalmi tiszttartóságokkal szaporította a magyar kamara vidéki hivatali szervezetét. Meg kell jegyezni, hogy az említett tiszttartóságok csak kis jövedelmű birtokokat, illetve haszonvételeket kezeltek. A felsoroltakon kívül a magyar kamarának 1720-ig más vidéki hivatali szervezete nem volt. Adószedői és tizedigazgatási állandó személyzetet a magyar kamaránál ebben az időben azért nem találunk, mert a hadiadó kezelésével a kamara 1686 után már nem foglalkozott, s az egyházi tized bérletét a kincstár pedig csak néha vette igénybe. Az utóbbival kapcsolatos teendőket a meglevő személyzet, illetve ideiglenesen felfogadott tizedszedők látták el. A magyar kamara tehát ebben az időszakban tulajdonképp csak egy kiterjedt vidéki hivatalszervezettel, mégpedig a harmincadhivatali szervezettel rendelkezett. Birtokigazgatási szervezete fejletlen volt, a jelentőségben a harmincadszervezettel vetekedő sóhivatali szervezet, továbbá a területére eső s a kincstári gazdálkodásban igen fontos szerepet játszó ún. alsó-magyarországi bányagazdálkodási szervezet már huzamosabb ideje nem tartozott fennhatósága alá. Mindez azzal volt kapcsolatos, hogy a sóés bányajövedelmeket ebben az időben nem a magyar, hanem a bécsi udvari kamara kezelte. 7. A KAMARA BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI A magyar kamara pénztári bevételéről és kiadásairól elsősorban a pozsonyi pénztár számadáskönyvei adnak tájékoztatást. Ilyen számadáskönyvek (liber erogationisetproventuum) 1686—1720-ig jelenleg csak az 1689., 1704., 1708., 1713., 1717. esztendőkből ismeretesek. A többi a XIX. század folyamán a kamarai iratokban végzett selejtezés áldozatául esett. E számadáskönyvek szerint a magyar kamara bevételei és kiadásai a fenti években kerek számban a következők voltak: Év Bevételek Kiadások 1689 162330 Ft 170 686 Ft 1704 28 833 „ 33934 „ 1708 47 504 „ 58 994 „ 1713 63911 „ 76145 „ 1717 105 745 „ 147 952 „ 150 L. a magyar kamara levéltárában az „E 287. Cameralis Inspectoratus Budensis" iratait a megfelelő évből. 151 E 14. Acta Hung. Tom. IV. 323 — 64. A magyar kamara külső hivatalainak 1724. évi jegyzéke csak a szövegben felsorolt hivatalokat tünteti fel. Alátámasztják ezt az „E 287. Cameralis Inspectoratus Budensis" iratai és az 1720 utáni egyéb hivatali kimutatások. 162 E 21. Ben. res. 1722. ápr. 13.
