Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

Az 1696. évi udvari vizsgáló bizottság szintén foglalkozott a magyar kamara pénzügyi gazdálkodásával. A bizottság által készített kimutatások az 1685— 1695-ig tsrjedő időszak kamarai bevételeit tartalmazzák. Ezek a kimutatások így szerencsésen kiegészítik a hiányosan fennmaradt számadáskönyvek szórványos adatait. E kimutatások szerint a következőkben néhány esztendő kamarai bevételeit tüntetjük fel (Ft-ban): Év Harmincad Félharm. Elkobzás Só Papír Rendkív. Fiskális birtok Városi taksa összesen 1685 67 832 64 733 843 8 861 47 25 508 69 051 236 875 1687 60 632 37 242 4 344 9 774 45 29 732 68 514 4 010 214 293 1689 56 585 37 706 1 265 8 926 34 939 81 759 4 765 191 979 1693 66 907 45 986 923 12 077 56 — 48 010 78 174 037 1695 75 559 54 452 1 017 1 904 18 45 048 1 260 — 179 258 E néhány esztendő számadatai is tanúságot tesznek arról, hogy a magyar kamara pénztárába ebben az időben milyen csekély összegű jövedelem folyt be. Különösen szembeötlő a Rákóczi-szabadságharc idején (1704-ben és 1708-ban) feltűntetett jelentéktelen összeg, amely elsősorban a háborús körülményekkel magyarázható. A magyar kamarai jövedelmek a Rákóczi-szabadságharc idején a bécsi udvar szerint is majdnem teljesen megszűntek. A bevételek általában minden esztendőben harmincadjövedelmekre és az elkobzott csempészárukból eredő bevételre, a fiskális birtokok jövedelmeire, a szabad királyi városok szolgáltatásaira, só- és papírjövedelmekre, rendkívüli jövedelmekre oszlanak. A legmagasabb állandó bevételt a harmincadvám hozadéka jelentette. A számadáskönyvek harmincadjövedelem gyanánt az előző évi hátralékot, a rendes évi jövedelmet, azonkívül az elkobzott csempészáruk értékesítéséből származó bevételt tüntetik fel. (Az 1696. évi bizottság kimutatásai külön rovatban tartalmazzák az elkobzás bevételeit.) Nem szerepel a számadáskönyvekben (az 1696. évi kivételével) a hadicélokra szedett félharmincad. Megtalálható ez azonban az 1696. évi bizottsági kimutatásokban. A harmincadjövedelem az elkobzás bevételével együtt 1685-ben 68 675, 1687-ben 64 976, 1689-ben 57 850, 1693-ban 67 803, 1695-ben 76 576, 1708-ban 21 454, 1713-ban 37 595, 1717-ben 94 305 Ft-ra rúgott. A kincstárra háramlott vagy elkobzott birtokokból (fiskális birtokok) származó jövedelmek egyes esztendőkben, amíg a birtokokat nem adományozták el, meglehetősen nagy összegűek voltak. így pl. 1685-ben 69 051, 1689-ben 81 759, 1693-ban 48 010, 1708-ban 16 321 Ft' folyt be a birtokgazdálkodásból. A többi esztendőkben a fiskális birtokok jövedelme kisebb összeget tett ki. A szabad királyi városok taksájából egyes években csak néhány ezer forint bevétel származott, a városok ugyanis a taksa fizetésével általában hátralékban maradtak. A harmincadhivatalok által eladott lengyel sóból befolyt jövedelem valamivel nagyobb volt, mint az elkobzás bevétele. A sómonopóliumnak ennél sokkal többet kellett volna hoznia, a sóeladás azonban akkor a bécsi udvari kamara hatáskörébe tartozott. A jelentéktelen összegű papírjövedelem, amelyet a zsolnai