Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
szolgáló protocollum exhibitorum-ok, amelyek a központi jegyzőkönyvekhez hasonlóan feltüntetik az ülés időpontját, a részvevők nevét, a departamentum megjelölését, majd 1-től kezdődő sorszámok szerint a tárgyalt ügyeket és a rájuk hozott határozatokat. (Meg kell jegyeznünk, hogy a kamarai adminisztrációk esetében a departamentumok valóban csak ügycsoportokat jelentenek. Az egyes ügycsoportok előadói az ülnökök voltak.) 129 Az adminisztrációkat minden vonatkozásban közvetlenül a magyar kamara alá rendelték, annak utasításait kellett végrehajtaniuk, s minden ténykedésükről jelentésben kellett beszámolniuk. A magyar kamara elsősorban az uradalmi gazdálkodás irányításánál használta fel ezeket a középfokú kamarai szerveket, a sóigazgatásnál, a harmincadügynél, a városi ügyeknél az adminisztrációkra inkább csak a felügyelet és az ellenőrzés feladatai hárultak. A központ rendeletére természetesen esetenként mindenféle kamarai ügy elintézésében is közreműködhettek. 130 Az előbb említett három adminisztráción kívül az 1773—1785-ig terjedő korszakban a magyar kamara területi illetékességének megnövekedése miatt újabb három hasonló szerv keletkezett a kamarai igazgatási hálózatban. Mária Terézia 1772-ben a Zsigmond király által elzálogosított szepesi városokat Magyarországhoz csatolta vissza. A visszacsatolt 16 város területét kiváltságos kerületté, egyben kamarai adminisztrációvá szervezték. A kerület élén álló szepesi adminisztrátor hatásköre nemcsak a kincstári gazdálkodásra, hanem a közigazgatásra és az igazságszolgáltatásra is kiterjedt. 131 Újabb adminisztráció felállítására került sor Fiúménak és környékének 1776-ban Horvátországhoz, 1779-ben külön guberniumként Magyarországhoz való kapcsolásával. A visszacsatolást, ami régi rendi követelés volt, az ország gazdasági életének fellendítése és az állami jövedelmek növelése végett II. József, mint társuralkodó javasolta Mária Teréziának. A fiumei gubernátor egyúttal a terület kamarai adminisztrátora is volt, aki felügyelt az ottani kincstári javak gazdálkodására. 132 A harmadik kamarai adminisztráció felállítását a Bánságnak 1778-ban történt visszacsatolása tette szükségessé. A visszacsatolást a rendi követelés mellett a kincstári gazdálkodás racionalizálására irányuló törekvés és a külpolitikai helyzet (a bajor örökösödési háború, ennek kapcsán a rendek segítségének biztosítása) készítették elő. A Bánságot 1778-ig bécsi udvari hatóságok külön kamarai adminisztrációként igazgatták, amely 1778-ban megszűnt. Helyébe 1779-ben először ideiglenes jellegű, 1781-ben pedig nagy hatáskörrel rendelkező állandó kamarai adminisztrációt szerveztek a magyar kamara fennhatósága alatt. A temesi adminisztráció, departamentális ügyintézésével és segédhivatalaival, a kassai mellett a magyar kamara legfontosabb vidéki szervévé vált. 133 129 Vö. E 64. „Protocolla cameralium administrationiirn in variis negotiis submissa" nevű állagban látható tanácsülési jegyzőkönyvekkel. 130 E 70. Ben. res. 1774. okt. No. 36. 131 Uo. 1774. aug. No. 5., dec. No. 568. 132 Yest A.: Fiume Magyarországhoz való kapcsolásának előzményeiről és hatásairól. Századok. 1916, 239-43, 251, 258-59. és E 66. Fluminensia. Liber resolutionum . . . 1776. aug. 31-i és 1777. okt. 1-i királyi rendeletek. 133 Szentkláray J.: Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből. Temesvár 1879, 54, 282, 288, 343, 399.
