Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

5. A VÁHOSI ÜGYEK IGAZGATÁSA Az előzőekben rámutattunk arra, hogy 1720 előtt a királyi jószágoknak minősülő, királyi földesúri fennhatóság alatt álló szabad királyi városok ellenőrzésével majdnem kizárólag a magyar kamara (illetve saját hatásköre alá eső területén a szepesi kamara) foglalkozott. A szabad királyi városok azonban nemcsak királyi jószágok, hanem — ugyanúgy mint a megyék és a kiváltságos kerületek — törvényhatóságok, igazgatási szervek is voltak. A helytartótanács felállításáig, 1724-ig a szabad királyi városok törvényhatósági jellegével kapcsolatos ügyeket — megfelelő hatósági szervezet híján—szintén a kamarai igazgatás ellenőrizte. Természetesen ez az ellenőrzés meglehetősen laza volt, mert ebben az időben a királyi hatalom még nem teremtette meg a törvényhatóságok, elsősorban a nemesi megyék szorosabb felügyeletét. Alapvető változást jelentett ilyen téren a helytartótanács felállítása, amelynek feladatául épp a központi igazgatás kiszélesítését, a törvényhatóságok felügyeletét, a gazdasági élet, oktatásügy, egészségügy fellendítését, az alapítványok, egyházak ellenőrzését stb. jelölték ki. A szabad királyi városok mindezekben az ügyekben, a megyékhez hasonlóan, szintén a helytartótanács fennhatósága alá kerültek.

37 A kamarának a városok feletti eddigi kizárólagos uralma tehát megtört. A szabad királyi városok e kettős, királyi földesúri és törvényhatósági jellegével kapcsolatban óhatatlanul be kellett következnie a kamarai és a helytartótanácsi hatáskör összeütközésének. Erre elsősorban akkor került sor, amikor a helytartótanács — a számára kiadott utasítás szerint — a katonaság ellátásának megkönynyítése, a katonai terhek igazságos elosztása, a gazdálkodásban való visszaélések kiküszöbölése, rendes számvitel meghonosítása céljából a törvényhatóságok hadiadószámadásainak és háziszámadásainak (a törvényhatóságok saját szükségleteire szolgáló jövedelmek, elsősorban a háziadó elszámolásai) ellenőrzését megkezdte. Ennek kapcsán a helytartótanács a szabad királyi városok háziszámadásainak,

38 így a városi gazdálkodás ellenőrzésének a jogát is megkapta, s ezzel a szabad királyi városok gazdálkodását ellenőrző kamarai hatáskörbe hatolt. A fonák helyzetet a magyar kancelláriánál, a helytartótanács fellebbviteli hatóságánál is észrevették. Egyelőre áthidaló megoldással próbálkoztak. A király határozata szerint (ezt a magyar kancellária átiratban közölte a bécsi kamarával, amely aztán erre a magyar kamara véleményét kérte) a városok hadiadó és házi számadásainak felülvizsgálatánál, amelyet a helytartótanács számvevősége végez, két kamarai kiküldöttnek is jelen kell lennie. A kamarai kiküldöttek eképp tájékozódnak a városok háztartásának állapotáról, s jelentésük alapján kell a kamarának a gazdálkodás ügyeiben a szabad királyi városok felé intézkednie. A királyi elhatározás szerint ez az eljárás nem csorbítaná a kamara eddigi hatáskörét, ezzel szemben biztosítaná a szabad királyi városok gazdálkodásának jobb ellenőrzését. Az eddigi királyi biztosi felülvizsgálatok ugyanis nem tudtak gátat vetni a városi gazdálkodás egyre fokozódó romlásának.

39 37 A helytartótanács hatáskörére Felhő I.—Vörös A.: A helytartótanácsi levéltár. Bp. 1961, 19-23. 38 Uo. 157 — 58. 39 E 21. Ben. res. 1726. márc. 4.