Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

A magyar kamara —amint az várható is volt — tiltakozott az eljárás ellen. Azt, hogy a helytartótanács ellenőrizze a szabad királyi városok hadiadó-számadásaitj nem kifogásolta. Ezzel szemben ragaszkodott ahhoz, hogy a városok házi számadásait ő vizsgálja felül, mivel a városi gazdálkodás ellenőrzése mindig is a kamara hatáskörébe tartozott. Hivatkozott az 1715. évi 36. tc.-re, amelynek értelmében a kamara nemcsak a gazdálkodást, hanem szükség esetén a városok összes ügyeit, tehát az igazgatást és a bíráskodást is ellenőrizheti.

40 A király elhatározását egyelőre nem változtatta meg, úgyhogy a városok házi számadásait továbbra is a helytartótanács vizsgálta felül. A feladatokkal azonban megbirkózni nem tudott, még 1729-ben is teljes a rendszertelenség a számadások ellenőrzésénél. A helytartótanács nem győzte a beérkezett számadások felülvizsgálatát, annak ellenére, hogy a számadásokat a városok csak vontatottan küldték fel. A nehézségeket nem is volt könnyű áthidalni. A városok gazdálkodásánál sok baj akadt. Majdnem minden városnál adósságok, adóhátralékok, visszaélések jellemezték a gazdálkodás viszonyait, s tették egyre bonyolultabbá az ellenőrzés munkáját. A kamarának ezekben az ügyekben sokkal nagyobb gyakorlata volt, mint a helytartótanácsnak. Az uralkodó 1730-ban végül is úgy döntött, hogy a helytartótanács ezentúl csak a városok hadiadó-számadásaival foglalkozzék, a házi számadások ellenőrzése a magyar, illetve a szepesi kamara hatáskörébe kerüljön. Egyidejűleg megtiltotta a városoknak királyi engedély nélkül további kölcsönök felvételét, s elrendelte, hogy az adósságokról minden város részletes kimutatást készítsen.

41 Az együttműködés céljából azonban az uralkodó azt is meghagyta, hogy a helytartótanács a kamara kérésére a hadiadó-számadásokba, a kamara pedig a helytartótanács kívánságára a házi számadásokba kölcsönösen betekintést adhasson.

42 A városok házi számadásainak kamarai felülvizsgálatát meghagyó királyi rendelet még nem választotta el egymástól élesebben a helytartótanács és a kamara városi ügyekben gyakorolt hatáskörét. Ez a következő években tisztázódott. Egy 1733. évi királyi rendelet említi azt, hogy bár a szabad királyi városok közigazgatási és országos biztossági ügyekben (katonaálJítás, hadellátás polgári részről) a helytartótanácson, gazdasági és földesúri jellegű ügyekben a kamarán keresztül kapják meg a hozzájuk intézett királyi rendelkezéseket, az ügyek elintézése körül mégis zavarok vannak, mert a városok nem tartják be ezt a megosztást. Ezért szigorúan elrendelik, hogy a városok ezentúl közigazgatási ügyekben (in politicis) a helytartótanácshoz s gazdasági ügyekben (in oeconomicis) a kamarához küldjék jelentéseiket.

43 A kamara hatásköre tehát nem csupán a házi számadások ellenőrzésére, hanem általában a város gazdasági ügyeire terjedt ki. Természetesen gazdasági ügyeken a városi gazdálkodást s a vele összefüggő kérdéseket értették. A gazdasági élet általában, az ipar (céhek), kereskedelem, mezőgazdaság fejlesztése országos viszonylatban egyébként a helytartótanács feladatköréí0 E 15. Exp. cam. 1726. márc. A. No. 10. 41 Paulinyi O.: A magyar kamara városi bizottsága. 1733 —1772. Levéltári Közlemények. 1963, 1. sz. 34-35. 42 E 14. Acta Hung. Tom. II. Civ. I. 25 — 26. A városi bizottság 1733. aug. 28-i ülésén ismertették a városi ügyekben kiadott királyi rendeleteket, köztük az 1730. jan. 19-i ós a hozzácsatolt 1730. jan. 12-i, a háziszámadások kamarai ellenőrzését kimondó rendeletet is. 43 E 21. Ben. res. 1733. márc. 20. (229 fol.)