Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

tokról az irodában 1720 után heti vagy egyéb jegyzékeket (extractus hebdomadales expeditionum, extractus expeditionum ad postám expeditarum) készítettek. (L. az „Extractus expeditionum cancellariae. 1722—1769" nevű iratállagot.) A tanácsülési jegyzőkönyvek kiállításában, annak ellenére, hogy ezeket 1720 után egy titkár helyett a tanácsjegyző vezette, nem történt változás. A jegyzőkönyvek feltüntetik a tanácsülés keltét, felsorolják az ülésen résztvevőket (elnök, tanácsosok, titkárok vagy altitkárok, jegyzőkönyvvezető), majd ismertetik az egyes ügyek tartalmát s az ügyekre hozott tanácsi döntéseket. Minden döntés (conclusum) után megtalálható az ügyet intéző (a tanácsülésen ismertető, majd a fogalmazványt elkészítő) titkár névaláírása is. A tanácsjegyző — amint említettük — az ülési jegyzőkönyveken kívül külön jegyzőkönyvet vezetett a kamarához érkezett iratokról is. Ezek az iktatáshoz hasonló feljegyzéseket tartalmazó jegyzőkönyvek ebből az időszakból nem maradtak fenn. Az 1751. évtől fennmaradt kötetekben (protocollum domesticum actorum cameralium) az egyes iratok bő tartalmi kivonatai sorszámozás nélkül a tanácsülések dátumai szerint követik egymást, jobboldalt megtalálható az előadó titkárok nevének kezdőbetűje. Valószínű, hogy e jegyzőkönyveket 1750 előtt is ehhez hasonló formában állították ki. A magyar kamarai tanács és a kamarai központi hivatalok viszonyainak ismertetése után rátérünk a kamarával kapcsolatos, illetve a kamara alá rendelt külső és területi hivatalok szervezetében történt változások ismertetésére. Először is a magyar kamara ügyészi szervezetéről kell néhány szót szólnunk, mert erről eddig még nem történt említés. A magyar kamara mellett működő, a kincstári jogi és peres ügyekben a kamarától függő királyi jogügyi igazgató tevékenységéről az 1720. évi utasítás bővebben intézkedik. E szerint a királyi jogügyi igazgató (causarum regalium director) volt a kamara, illetve a kincstár „jogtanácsosa", a kamara minden jogi és peres ügyben az ő véleményét volt előzőleg köteles kikérni. Ha a kamarát ez nem elégítette ki, akkor más jogban jártas egyének véleményét is kérhette. A királyi jogügyi igazgató peres eljárást csak a kamara tudtával és beleegyezésével indíthatott. Magánügyeket sem ő, sem pedig a szepesi kamara mellett működő királyi jogügyi aligazgató nem képviselhetett.

31 A királyi jogügyi igazgató segítségére rendszeresítették a kincstári ügyészi állásokat. A magyar kamarához tartozó területen ebben az időben rendszerint 2—3 állandó ügyész működött, az egyik a budai kamarai felügyelőség területén látta el a peres ügyeket. A harmadik volt a horvátországi kincstári ügyész, aki szintén a magyar kamarától kapta fizetését, s a magyar kamara külső személyzetéhez sorolható.

32 A magyar kamara külső és területi szervezete egyébként az 1720. előttihez képest általában nem változott. A kamara alá rendelt tisztviselők között szerepel továbbra is a pozsonyi pénzverő-, illetve pénzvizsgáló mester (Zigostata, Münzmeister, provinciáé probator), a pozsonyi várépítési írnok és várgondnok, a bécsi ágens. A tisztviselők között — amint említettük — horvát pénzvizsgálót is talá31 Az ügyviteli változásokra 1. a szövegben említett kamarai iratállagok egyes iratait. A királyi jogügyi igazgatóra az 1720. évi kamarai utasítás. 50. fej. 32 E 14. Aeta Hung. Tom. IV. 707. és E 287. Cameralis Inspectoratus Budensis. Decreta cameralia. 1713—15. 70. fol.