Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

Előszó

A kamarai pénzügyigazgatás fejlődésével foglalkozó eddigi történeti irodalom legfeljebb részleteiben világította meg ezeket a kérdéseket, s fontos adalékokat nyújtott megértésükhöz. Meg kell állapítanunk, hogy bár ez a hozzájárulás a részletekhez egyes tanulmányoknál igen értékes, maga az irodalom nem alkalmas a magyar kamara XVIII. és XIX. századi pénzügyigazgatásának vázlatos áttekintésére, amely a XVI. és XVII. századra vonatkozóan Ember Győző művében (Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest, 1946) rendelkezésünkre áll. A magyar kamara XVIII. századi történetének kutatásában nagy érdemei vannak Herzog Józsefnek, aki alapvető jelentőségű tanulmányokat írt a Mária Terézia korában folytatott kamarai pénzügyi és hitelpolitikáról, ő dolgozta fel igen alapos tanulmányokban a kamarai levéltár (archívum) történetét II. József koráig.

1 Herzog tanulmányai a magyar kamara jövedelmeire, a jövedelmek felhasználására is felvilágosítást nyújtanak. A magyar kamara bevételeire és kiadásaira e tanulmányok mellett igen jó adalékok találhatók a megfelelő korszakban Eckhart Ferenc neves művében, amelyben a bécsi udvar gazdasági politikáját tárgyalja Mária Terézia idején.

2 Néhány tanulmány a magyar kamara XVIII. századi ügyvitelére nyújt értékes felvilágosítást. A kamarai bizottsági ügyintézéssel foglalkozik Paulinyi Oszkár két értekezése, amely modern módszerrel, a társadalmi és gazdasági változások figyelembevételével rajzolja meg a XVIII. században az újszerű ügyviteli rendszer kifejlődését. Tanulságosak, hasznosak e két értekezésben a hivatali munka differenciálódásával, a hivatali munkamegosztással, a szakszerűség elmélyülésével kapcsolatos fejtegetések.

3 A magyar kamara ügyvitelének, ügyintézésének történetéhez a XVIII. század második felétől kezdve igen hasznos Ember Győzőnek a helytartótanács ügyintézéséről írt monográfiája. A két kormányhatóság ügyintézése ugyanis — főleg 1780 után — nagyon hasonlított egymáshoz.

4 Ember Győzőnek az újkori magyar közigazgatásról írott már említett műve a magyar kamara régebbi (1750 előtti) ügyintézésére, szervezetére szolgáltat adatokat. A magyar kamara történetével foglalkozó eddigi irodalom, mind a hazai, mind az osztrák, a XVIII. századra vonatkozólag is a legtöbbet a magyar kamara függetlenségének, a magyar kamara és a bécsi udvari kamara viszonyának a kérdéséhez nyúlt. Ezt a kérdést főleg a kiegyezés előtti és a dualizmus-kori politikai küzdelmek feszegették. A vita célja osztrák részről nem annyira a magyar kamarai pénzügyigazgatás alárendeltségének a bizonyítása volt (ezt ugyanis magyar részről sem tagadták, legfeljebb törvénytelennek minősítették), hanem inkább annak a kimutatása, hogy a bécsi udvari kamara befolyása a magyar 1 Herzog J.: A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején. Századok. 1923—24.; A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában. Századok. 1925 — 26. (2 közlemény); A magyar kamarai levéltár története. Levéltári Közlemények. 1928, 1929, 1931 (3 közlemény). 2 Eckhart F.: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp. 1922., 168—169, 298-99, 345-351. 3 Paulinyi O.: A magyar kamara városi bizottsága. 1733—1772. Levéltári Közlemények. 1963.; A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál. Levéltári Közlemények. 1962. 4 Ember Gy.: A m. kir. helytartótanács ügyintézésének története. 1724—1848. Bp. 1940.