Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
Előszó
kamarai pénzügyekre nem állt ellentétben a magyar rendi alkotmánnyal, 9 hogy a Habsburg-uralkodók, amikor a magyar kamarai pénzügyeket bécsi kamarájukkal ellenőriztették, nem kerültek szembe a corpus juris cikkelyeivel. Deák híres ellenfele, W. Lustkandl szerint pl. a bécsi udvari kamara magyarországi vonatkozású illetékességét kimondó 1569. évi 38. tc. minden alapot megteremtett ahhoz, hogy a bécsi udvari kamara a magyar kamara felettes hatósága lehessen. 5 Hasonló véleményen volt H. I. Biderman is az összbirodalmi eszméről írott művében. 8 Fr. Tezner, aki elég ügyesen rámutatott a bécsi udvari és a magyar kamara közötti viszony problematikus pontjaira, szintén az 1569. évi 38. tc. alapvető jelentőségét domborította ki. 7 A magyar kamara függetlenségét kimondó törvényekhez osztrák részről általában hozzáfűzték, hogy a függetlenség csak a király nevében való intézkedésre (a bécsi udvari kamara nem a maga, hanem a király nevében intézkedett) vonatkozott, s ez pedig nem zárta ki a magyar kamara önállóságát, de azt sem, hogy a bécsi udvari kamara magyar pénzügyi kérdésekkel foglalkozzék. A magyar oldalról (Deák Ferenc, Apponyi Albert gróf) azon a véleményen voltak, hogy a magyar törvények világosan a magyar kamara függetlenségét mondották ki, így a bécsi udvari kamara hatásköre a magyar kamarai pénzügyekben mindig is alkotmányellenes volt. 8 Az első világháború előtti években Theodor Mayer vizsgálta meg ezt a kérdést osztrák részről. 9 Vizsgálódásai szerint a bécsi udvari kamara és a magyar kamara viszonyát szabályozó különféle törvénycikkek nincsenek ellentmondásban egymással. E törvénycikkek ugyan tiltották a magyar kamarának a bécsi kamara alá való rendelését, a bécsi udvari kamarát ezzel szemben nem zárták ki a magyar kamarai ügyek intézéséből, sőt elismerték hatáskörét magyar kamarai ügyekben (1569. évi 38. tc), ugyanakkor sohasem tagadták, hogy a magyar pénzügyek igazgatása egyedül a magyar kamarára tartozik. A magyar rendi alkotmány ezen kívül, elismervén azt, hogy a kamarai gazdálkodás vitele királyi és nem rendi hatáskörbe tartozik, nagyfokú szabad rendelkezési jogot biztosított a Habsburguralkodóknak Th. Mayer szerint a magyar kamarai pénzügyek igazgatása terén. Ez a királyi jog tette lehetővé (osztrák viszonylatban is) a pénzügyek nagyfokú centralizálását, amit a bécsi udvari kamara valósított meg magyar vonatkozásban is. Az uralkodó hatásköre különösen a kincstár (ide folytak be az állami, így a kamarai bevételek is) feletti rendelkezés dolgában mentesült teljesen a rendi befolyástól. A Habsburg-uralkodóknak ez a közjogi helyzet tette lehetővé, hogy központosítsák a birodalmi pénzügyet, ami a fejlettebb állam igen fontos követelménye volt, ugyanekkor — ha formailag is — tiszteletben tartották a monarchia tartományainak és Magyarországnak az önállóságát is, figyelemmel lehettek 5 Lustkandl, W.: Das ungarisch —österreichische Staatsrecht. Wien 1863, 102 skv. 6 Bidermann, H. I. : Die staatsrechtlichen Wirkungen der österreichischen Gesammtstaatsidee (Herausgeben von S. Adler in Grünhuts Zeitschrift für das Privat- und öffentliche Recht. Band. XXI. Wien 1894, 407-408.). 7 Tezner, Fr. : Der österreichische Kaisertitel, das ungarische Staatsrecht und die ungarische Publizistik. Wien 1899, 60 skv. 8 Deák, F.: Ein Beitrag zum ungarischen Staatsrecht. Pest 1865., Apponyi, A.: Die rechtliche Natur der Beziehungen zwischen Osterreich und Ungarn. Österr. Rundschau. 1912. Bd. XXVIII. Heft 3-7. 9 Mayer, Th.: Das Verhältnis der Hofkammer zur ungarischen Kammer bis zur Regierung Maria Theresias. Sonderabdruck aus den ,,Mitteüungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung". IX. Erg.-Bd. 1. Heft.
