Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

és a prímást akarta bevonni a magyar kamara vizsgálatába, s ezzel a királyi gazdálkodás jogait csorbítani igyekezett. Erdődy Kristóf kamaraelnök a gráci és a tiroli kamara példájára hivatkozva akart függetlenséget biztosítani a magyar kamarának. Az udvari bizottság szerint a császári szolgálat érdekében kívánatos lenne, hogy a gráci és a tiroli kamara is függő viszonyban álljon a bécsi kamarától, ugyanúgy, mint a cseh, a sziléziai és most a magyar kamara is. (Eszerint tehát a magyar kamara alárendeltség dolgában ekkor rosszabbul állt, mint egyes örökös tartományok kamarái.) A legérdekesebb az udvari kamarai bizottság javaslatában az udvari köröknek a magyar kamara függetlenségéről alkotott vélekedése, amely bizalmas hangnemben, leplezetlenül rámutat a közjogi mesterkedés mögötti valóságra. E vélekedés szerint a gyakorlatban a magyar kamara fennállása óta sohasem volt független, mindig a bécsi udvari kamarától függött. Az igaz, hogy a magyar országgyűléseken a rendek többször kimondották a kamara függetlenségét törvénycikkelyek formájában, s ezeket a törvénycikkeket a bécsi udvari kamara sohasem támadta. Az is igaz azonban, hogy a bécsi udvari kamara e törvénycikkek elfogadása után ugyanazt az eljárást és stílust alkalmazta a magyar kamarával szemben, mint a törvénycikkek elfogadása előtt, s ez a hangnem azonos volt azzal, amelyet a cseh és a sziléziai kamarával szemben használtak. Az „independentia" kimondása épp akkor, amikor Magyarország a Habsburg-ház örökös királysága lett, teljesen időszerűtlen lenne. Az uralkodó tehát mostmár véglegesen és formálisan is vesse alá a magyar kamarát a bécsinek, küldjön ki egy bizottságot a magyar kamara ügyeinek alapos vizsgálatára, és erélyesen utasítsa vissza az Erdődy által javasolt rendi beavatkozási kísérletet — hangoztatta az udvari bizottság javaslata.

161 A függést kimondó királyi rendelet után, amint már erről szó volt, az udvari kamarai bizottság 1696-ban megvizsgálta a magyar kamara gazdálkodását, és utasítást dolgozott ki a magyar kamara részére. A magyar kamara természetesen nem nyugodott bele az egyre szorosabbá váló függő viszonyba, amelyet Bécsből elsősorban a pozsonyi kamara rossz gazdálkodásával indokoltak. így 1698 folyamán két emlékiratban bepanaszolta a bécsi kamarát a királynál, hogy az, egyes harmincadosi állások betöltésénél, nem vette figyelembe a magyar kamara javaslatait, sőt javaslatait egyáltalán nem, vagy helytelenül viszi a király elé. Az 1698. augusztus 4-i királyi rendelet a magyar kamara panaszait újból renitenciának minősítette, s kertelés nélkül közölte a magyar kamarával, hogy javaslatai nem kötik sem a királyt, sem a bécsi kamarát. Ez a kamarai rend és státus, azért a magyar kamara, nem tévesztve szem elől, hogy a bécsi kamarától „dependentiá"ban van, a bécsi kamara rendeleteit pontosan hajtsa végre.

162 A magyar kamara tovább küzdött a bécsi udvari kamara egyre erősödő befolyása ellen. Ennek felszámolása helyett azonban 1704-ben, amikor az uralkodó a magyar kamarai jövedelmeket a bécsi giróbank rendelkezése alá juttatta, s ezzel a bécsi kamara mellett a bancocollegium is a magyar kamara felettes hatósága lett, a függőviszony még csak erősödött. Amint erről már megemlékeztünk, a magyar kamara 1704. november 7-i felterjesztésében tiltakozott az újabb alárendeltség 161 HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 379. 1696. szept. 28. jelzetű iratcsomóban található az udvari kamarai bizottság júl. 20-i véleménye a magyar kamara függetlenségéről (782-86 fol.) 162 E 21. Ben. res. 1698. aug. 4., HKA. Hoffin. Ung. Rote No 389. 1698. aug. 4.